– erre szólítotja fel a budapesti utazókat állandó levélírónk, István, aki az ünnepi időszakban három prosztóba is belefutott. Újévi népnevelés következik.
Az elmúlt napok eseményei kapcsán szeretnék egy felhívást intézni utastársaimhoz, méghozzá a balesetek és a kialakuló konfliktusok megelőzése érdekében. Velünk együtt idősebb emberek is utaznak, néhány járaton többségben is vannak, nem ártana figyelni rájuk! Három eset, ami miatt fontosnak érzem, hogy ezt szem előtt tartsuk.
1. eset: december 22., 220-as busz. Egy testesebb férfi szállt fel a buszra, aki leült – ez talán finom kifejezés – egy idős hölgy mellé, szétterjeszkedve, mintha mellette nem is ülne senki. A hölgy szépen megkérte, hogy a karját vegye le a mellkasáról, mert úgy szorítja, hogy nem kap levegőt. Válasz: “De pofázni azt tud!” Ezt egy “Meg a kurva édes anyádat!” felkiáltás követte, a buszon lévők azonnal az “úriember” szidását kezdték – jogosan -, aki nem bírta a rá nehezedő nyomást, ezért leszállt.
2. eset: december 29., 5-ös busz. Egy Ikarus 3. és 4. ajtaja között ugye van három dupla ülés, meg egy elforgatott leghátul. Az első két kettes szabad volt, aztán felszállt egy apuka a kisgyerekével. A gyerek az ajtóhoz közelebbire akart leülni, ekkor az apa rászólt, hogy menjen hátrébb, hadd üljenek az idősek az ajtóhoz legközelebbi székekre. Ő odafigyelt, tisztelet neki!
Később – mint mindig – a Ferenciek terén tele lett a busz, nemhogy ülőhely, álló is alig akadt. A Blaha Lujza téren felszállt egy idős hölgy, eljutott a busz belső terébe, gondoltam átadom neki a helyet. Feláltam, de mire kimondtam, hogy “tessék leülni”, egy jeggyel nem rendelkező fiatalember már le is huppant a székre. Legszívesebben lerángattam volna onnan, de a sorstól visszakapta, a következő megállónál jöttek az ellenőrök…
3. (legdurvább) eset, december 30., 3-as metró mozgólépcsője. Jobbra kell állni, a bal oldal a sietőké. Igen, de a két metrónyi ember egyszerre zúdult a mozgólépcső felé, azonnal nem tudott mindenki jobbra húzódni. Egy idős hölgy már lépett fel a mozgólépcsőre, amikor egy futó férfi felöklelte.
Az idős hölgy hátrafelé kezdett dőlni, két kezével kapálózva, mint amikor a rajzfilmekben valaki a szikla csúcsánál elveszti egyensúlyát. Odarohantam és megtartottam, de mire odaértem, már vagy négyen elhaladtak mellette, ők úgy nézték végig, mint ha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki “csak úgy” segítségért kiabál. Miközben az eset okozója tudomást sem szerzett az egészről, a hölgy nem győzte megköszönni nekem.
Figyeljünk már oda idősebb utastársainkra, segítsünk nekik, ha már a tiszteletet nem is mindig sikerül megadni!
