A hétfőn megjelent interjúban Kövér László arról beszélt, az évezredfordulón az unió még közel állt ahhoz, hogy önálló, erős közösség legyen belőle, azonban “Európa kudarcot vallott”: az euró nem lett világpénz, a közösség gazdaságilag nem lett szuverén, és nem alakított ki gyümölcsöző gazdasági kapcsolatot Oroszországgal, emellett a közös védelmi politika helyett az Egyesült Államok haderő-telepítése van napirenden az unió egyes országaiban.
Az unió szenvedi el
A házelnök szerint az ukrajnai helyzet kapcsán az EU “belebonyolódott” a kilátástalan szankciópolitikába, “s miközben minden az amerikai érdekeknek megfelelően alakul, a konfliktus minden gazdasági és politikai terhét az unió szenvedi el”.
Az unió gazdasági, katonai, politikai értelemben nem volt soha olyan gyenge, mint most. Nincsenek közös értékek, nincs önálló akarat és problémamegoldó képesség, jelentette ki Kövér László, hozzátéve, hogy az Európai Bizottság “a nemzetállamokra próbál európainak láttatott, valójában külső érdekeket rákényszeríteni”.
Kövér László arról is beszélt, hogy így önmagában nincs értelme az uniónak, de arra a kérdésre – tette hozzá -, hogy egy esetleges felbomlás után mi következhet be, az az egyetlen válasz, hogy az uniónak nincs alternatívája.
Ha megszűnne a közösség, csak rosszabb helyzet alakulna ki a mostaninál. A visegrádi négyek együttműködése és a britek uniós útkeresése mutatja, hogy a problémákat észszerűen meg lehet vitatni, és megoldást is lehet rájuk találni. Ezek olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy lehetséges egy másik, életképes Európai Unió is. Viszont a mostani közösség átszervezéséhez legalább akkora bátorság kellene, mint egykor a közösség megalapításához vagy az új tagállamok sorozatos felvételéhez kellett.
A házelnök szerint Európa azóta van identitászavarban, amióta elfeledkezett arról, hogy nemzetállamok elsősorban gazdasági, majd erre épülő politikai együttműködéséből született.
Az Európai Unió akkor került válságba, amikor az önmaga által létrehozott bürokrácia egyfajta gólemként önálló életre kelt, önálló akaratképző erő lett belőle, és a nemzetállamok feje fölé nőtt, fokozatosan háttérbe szorítva az együttműködés meghatározó alapelvét, a szubszidiaritást.
A politikus szerint Európa jelenlegi vezetői nem veszik észre, vagy nem veszik komolyan azt, hogy az emberek bizalmatlanok velük szemben. “Bizalom nélkül ugyanis semmilyen hosszú távú együttműködés nem képzelhető el”.
Kövér László szólt arról is, hogy meg kell állítani a lopakodó “brüsszelizációt”, amely – szavai szerint – lépésről lépésre veszi el a döntési kompetenciát a tagállamoktól. Példaként említette, hogy az Európai Parlament tevékenysége nem a bizottság ellenőrzésére, hanem a valódi népképviseleten és a közvetlen ellenőrzésen alapuló nemzeti parlamentek által megvalósított valódi demokrácia korlátozására irányul.
Keresztény lesz, vagy nem lesz
Arra a kérdésre, mi várhat az európai jobbközépre, kifejtette: az unióban egyfajta nagykoalíció kormányoz, “alig-alig különböznek” egymástól a magukat még kereszténydemokratáknak és szociáldemokratáknak mondó politikai elitek és “ez az inproduktív érdekházasság határozza meg az európai politikát”. Úgy vélte, ha az európai jobbközép politika nem tud visszatérni a konzervatív gyökereihez, és a néhai francia külügyminiszter, Robert Schuman hitvallását – miszerint Európa keresztény lesz, vagy nem lesz – nem tudja újra magáévá tenni, “ha nem tud kibújni a korrupt baloldal öleléséből”, akkor a rendszeren kívüli bal- és jobboldali pártok törnek majd előre a választásokon.
Kövér László beszélt a Právo című cseh napilapnak adott interjújáról is, amelyben kijelentette, hogy “egyáltalán nem lett volna szabad, hogy a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon, amennyiben jogrendjükben olyan törvény van, amely a kollektív bűnösség elvén alapul”.
A házelnök ezzel kapcsolatban jelezte: az interjúban üdvözölte a visegrádi országok együttműködését az ország déli határszakaszának megvédésében, és kifejtette, hogy “ez precedens lehet arra, hogy a történelmi tanulságokat levonva, a közös érdekeket felismerve képesek vagyunk közösen cselekedni”; reményét fejezte ki továbbá, hogy egyszer majd az ilyen pragmatikus érdekfelismerésből fakadó közös cselekvés reflexszé válik, és elvezethet a közép-európai államok megbékéléshez.
A nyilatkozatomban nem mondtam, hogy követeljük a (Benes-)dekrétumok eltörlését, de újra elutasítottam a kollektív bűnösség elvét, amit korábban már számtalanszor megfogalmaztunk. Egy magyar politikus a jövőben sem mondhat mást erről. Meggyőződésem, hogy Közép-Európának hivatása van az egységes Európában, de ezt csak akkor képes betölteni, ha a térség népei képesek az őszinte és kölcsönös kiengesztelődésre, ha belátják, hogy nemzeti önazonosságukat nem a velük együtt élő más népek önazonosság-védő törekvései fenyegetik.
A valódi megbékélés felé pedig az első lépés annak belátása, hogy a világháborúban a győztesek oldalán is követtek el bűnöket, s a vesztesek is szenvedhettek el méltánytalanságokat, sőt lehettek áldozatok is”.
