Tudják, mi jutott eszembe a magyarblekfrájdéjről? Hogy milyen nyomorultak vagyunk. A szó szoros és átvitt értelmében is. Nyomorultak. És olyan messze vagyunk attól a jóléti társadalomtól, aminek úgy lett vége a 2008-as válság kezdetekor, hogy mi bele se tudtunk szagolni, de olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől.
Mint én a Black Friday napján a döbbenetes árzuhanástól.
Sem a vásárlók, sem a kereskedők, sem az úgynevezett piacgazdaság egyéb szereplői. Ha értenék, akkor a sokat szidott MÁV indítana ingyen vonatot Pestre. És már látom is a halántékokra felszaladó szemöldököket, hogy én miket beszélek.
Anélkül, hogy különösebb részletességgel kitérnék arra, honnan ered ez a Fekete Péntek és mit ünnepelünk ekkor, inkább elmondanám, hogy én mit szeretnék a magyarblekfrájdéjon. Egyszerű ember vagyok, nincsenek nagy igényeim: vásárolni szeretnék.
Itt kezdődnek a problémák. Sorolom is őket. Ugyanez a lista bátran és szabadon átnevezhető egy excel táblázatban „okok, melyek miatt a magyarblekfrájdéj egy vicc” névre is.
Mikor még senkinek nem osztották ki a karácsonyi céges bulin a bruttó ötezer forintos prémiumot. A Fekete Pénteken pedig csak egyféle szentet fogadnak el fizetőeszközül: Szent Istvánt. Erzsébetet nem. A magyar ember karácsony előtt vásárol. Mindent.
Enni is, egész évre valót. Ez van a fejekben, ezt nem tudta kiűzni az emúthuszonöt év, karácsonykor bőség van, trakta, terülj asztalkám. Ahogy harminc éve, ahogy öt éve, ahogy tavaly. Csak most nem január elsején van áremelés, hanem egész évben, sőt, néha naponta kétszer. A magyar ember decemberben vesz lávalámpát, nagykabátot, csizmát a gyereknek, legót, gazdaságos bélízt, anyukának új szarvasit és az asszonynak azt a rohadt drága edénykészletet. Karácsonykor olcsóbb a parfüm a drogériában, össze van csomagolva a sampon a balzsammal és jr hozzá egy ajándék testvaj, mert testvaj nélkül nem élet az élet, nincs nőiesség és nem jön el a fehér lovag. Karácsonykor veszünk könyvet, mert a legszebb ajándék és mert azt hazudjuk, hogy majd leülünk a téli szünetben olvasni a gyerekeknek, de nem ülünk le. Karácsonykor jön össze a család, ajándék is kell, pia is kell, kaja is kell, karácsonyra kell a pénz és kész. Karácsonykor úgyis olcsóbb lesz, mint a blekfrájdéjen. És így is van. Tudják ezt a kereskedők is, az ő fejükből se lehet kiverni az emútszockót, még akkor sem, ha tavaly töltötték be a huszonnégyet.
De ha pénzről van szó, még mindig nem látunk ki a vízfejünkből, és azt hisszük, hogy a középosztály most majd eszelős költekezésbe kezd. Nem, a Józsiék vennének egy új hűtőt Alsóröcsögén, meg a sógora még két fagyasztót, de nem ők a célzott réteg. Így nem vesznek semmit, mert a hetven kilométerrel arrébb levő Tescóba el sem indulnak. Ott úgyis csak plazmatévét árulnak olcsóbban. Három darabot, amit mind a hétezren szeretnének megvásárolni. Mindazok, akiknek kevesebb eszük volt Józsiéknál, és elindultak az isten hóna alól is, nemcsak a háta mögül.
Rögtön láthatjuk is, hogy a problémák kézen fogva járnak. Nem elég, hogy vidéken nincs eléggé Black Friday, de az internetek is lassú, és mire a Józsi felkecmereg a műszaki bolt weboldalára, nemhogy összeomlik a szerver, de frájdéjből észrevétlenül átlibbenünk szombatba. Józsi mérgelődik, aztán kikapcsolja a monitort és átmegy a sógorhoz, hogy a nap hátralevő részét értelmes tevékenységgel töltsék és kóstolnak egyet a barackból. Jobb lett, mint a tavalyi.
Józsiék jól teszik, én ráztam, csak ráztam a lófaszfát és tátott szájjal álltam alatta. Pedig eszelős tervem volt: felhúztam az órát és felkeltem hajnalban. Mert persze velem nem lehet kicseszni, majd én most megcsiklandozom Fortunát. A Hülyeazértnemvagyok áruházzal kezdtem, mert mikrót kerestem. Jó, hát biztos egyszerűbb lett volna a szűrők beállításával, de így legalább tudok plusz információval szolgálni a tisztelt olvasóközönségnek: annyi haj és szőr nincs a világon, amit azzal a tömérdek hajbongyorítóval és testszőr eltávolító géppel bongyorítani és eltávolítani lehet, amit ott árultak. A közel négyszáz termékből tíz híján mindegyik megvásárolható akciós áru ugyanannak a gyártónak a terméke volt, és mindezt a rengeteg szőrgépet mintegy tizenöt százalékkal olcsóbban bírták adni. Jó, náluk múlt héten a féláfa kiszámítása is igen nagy nehézségbe ütközött, biztos bölcsészek dobták össze ezt a projektet. Na jó, nem vagyok gonosz, volt néhány vasaló is. Mind Philips az is.
Körülnéztem más műszaki webáruházakban, mikró nem volt, nem támadt igényem tízezer forinttal olcsóbban venni egy még nagyobb tévét a mostaninál, úgyhogy főztem még egy kávét, és nézelődtem tovább, mert tudtam, hogy ebből vásárolás nem lesz. Könyváruházak, ahol a háromszáz darab szépirodalminak mondott akciós (30%) kötetből húszat ismertünk fel ketten együtt. Én és az irodalomtudományok doktora, akinek átküldtem a listát, hadd nevessen ő is jókat hajnalban. Aztán, ha már az e-mailekkel babráltam, megnéztem a bejövőket, hű, hát a kedvenc fast fashion márkám harminc százalékkal olcsóbban adja a göncöket. Rögtön el is költöttem a fél mikrót két ruhára. Nézelődtem tovább a hajkiegyenesítők tengerében. Néha-néha láttam egy húsdarálót (-15%), egy-egy fényképezőgépet (mínusz húszezer, így csak százhetven egy év garival), okostelefon hi-he-tet-len áron, tévék, amik tizenöttel drágábbak mint egy hónapja a sima hétvégi akció alatt. Végül elmentem este és személyesen is megnéztem a mikrókat a hiperben, nehogy azzal vádoljon a kedves olvasó, fotelkibicként, a majd milliós laptop mögül pofázni könnyű.
Rövidre fogom, a fémketrecbe beleborított, Lukszury márkájú lábtyűk látványától sem vadultam meg annyira, hogy eszemet vesztve keresztültapossak mindenkin és miközben azt ordítom, én láttam meg előbb azt a gorennyemikrót, te szemét, majd egy olyan ugrással, amit egyéb helyeken elneveznek az azt bemutató pankrátorról, vásárlásra alkalmatlanná teszem a kipölyhösödött kardigánt viselő hetvenes bácsit és a vele tébláboló, sztárvárszlegóért nyafogó kisunokát, szóval, végül mikró nélkül tértünk haza, egy darab karácsonyi matricáskönyvvel, mert néha feladjuk az elveinket és eljutunk oda, hogy ötven perc csönd bármit megér.
Magyarországon nincs olyan gazdag és erős (kis)kereskedelem, ami indokolttá lenne egy ütős, jól megszervezett Fekete Péntek jelenlétét. A még életben lévő közepes és kiskereskedelmi egységek örülnek, ha az éhhalált jelentő árrés felett eltengődnek és neeeeem, ez már rég nem azt jelenti, hogy ma Magyarországon húsz-huszonöt százalékos haszonból meg lehet élni. Nagyon rég nem. Szóval, a kicsi meg a közepes nem tud blekfrájdéjezni, mert annyi pénze sincs pluszban, hogy vegyen még hét lávalámpát és azt eladja olcsóbban. A nagyok meg minek szakadjanak meg az akciózásban, mikor úgyis náluk vásárol egész évben mindenki, náluk egész évben van akció és ha eddig nem vásárolt náluk a nép, karácsony előtt majd fog, mert ő hitelt is tud neki nyújtani, a magyar meg még mindig hülye annyira, hogy nemcsak új autót és nyaralást, de karácsonyi ajándékot is hitelből vesz.
Szerintük ciki a Black Friday napján vásárolni, mert ez annak beismerése, hogy csóró vagy és nincs annyi pénzed, hogy meg tudj valamit venni akármikor, rendes áron. A menők bármikor vásárolnak, érted? És egyébként is, mennyire égő már, hogy valaki a Fekete Péntekre kuporgatja a pénzét, hogy szerencsétlen tudjon végre venni magának egy szerinte márkásabb cipőt. Pff… mondjuk egy tomtélort. Olyan száni, nem?
Fene tudja. Én azért azt a negyvenezres mikrót, akármilyen száni, nagyon megvenném tizenhétér’. Ha lenne Magyarországon akció. Például a Fekete Péntek napján. De nincs. Nálunk 15% az akció. A húszért már odavagyunk, a 30%-os akció pedig egyszerűen a Kánaán. Pedig az a száni.
Apropó, láttak mostanában jó áron mikrót?
