A kormány honlapján idézett interjúban a kormányfő azt mondja, hogy EU-s kollégáival a viszonya nem mindig könnyű, akár telefonon, akár személyesen tárgyalnak. A menekültkérdésről és arról, hogy már majdnem mindenki kerítést akar Orbán Viktor úgy véli: világos különbség van nyelvezetben, hangnemben a folyosói beszélgetéseken és akkor, amikor tárgyalnak. Az EU-csúcsokon nem esnek egymásnak, a politikai vezetők között
a vita, a szabad eszmecsere, a szabad beszéd kultúrája sajnos már nem feltétlenül része a tárgyalásnak. Ez a nyilvános arénában – tehát a médiában és a közvélemény előtt is – egyre ritkább. Talán ez is a migrációs válság hatása: a szabad és őszinte véleménycsere egyre kevésbé része az európai politikai elit kultúrájának.
Orbán Viktor szerint minden vezető minden megnyilvánulása a saját politikai táborához igazodik.
Aki mást képvisel, mint az euroliberális főáram, kilóg a sorból, és megpróbálják őt elszigetelni. Az európai baloldal ebben sokkal ügyesebb, mint a néppárti tábor.
Mára elveszett az, ami Európát vonzóvá tette, ami a magyaroknak is vonzó volt, a szabad politikai vita. A politikai korrektség miatt az EU egyfajta királyi udvarrá változott, ahol mindenkinek jól kell viselkednie, miközben a migrációnak sok váratlan következménye és megválaszolatlan kérdése van Európa identitásáról, a kereszténység szerepéről – teszi hozzá.
Orbánnak az a benyomása, hogy Európa elitje csak sekélyes, másodrangú témákat vitat meg.
Olyan kedves ügyeket, mint az emberi jogok, a haladás, a béke, a nyitottság és a tolerancia.
Az európai közbeszédben arról nincs szó, hogy tulajdonképpen honnan származnak ezek a kedves dolgok. Nem beszélnek a szabadságról, a kereszténységről, a nemzetről, a büszkeségről.
Brutálisan szólva: ami ma az európai nyilvánosságban dominál, csak egy európai liberális blabla kedves, de másodrangú témákról.
A migránsválság Európának – szerinte – nagyon kínos, hiszen nehéz elképzelni, hogy senki nem tudta, mi van készülőben, miközben az EU-nak van 28 titkosszolgálata, szakértők, tanácsadók ezrei.
És ennek ellenére azt hisszük, hogy ez a válság derült égből szakadt ránk?
A magyar kormányfő úgy gondolja, már régóta tudták, mi vár Európára, ehhez képest hónapokon át vitatkoztak, és az eredmény mindig ugyanaz volt: engedjétek be az embereket!
Előbb hónapokig humanitárius kérdésnek tekintették, azután pedig technikai problémának, hogy hol helyezzék el a menekülteket, és hogyan osszák el őket.
Pedig szerinte az alapkérdés az, hogy létezésünkről, kulturális identitásunkról, életmódunkról van szó. A kormányfő senkit nem akar hibáztatni, de felmerül benne a gyanú, ez nem véletlen. Azt mondja, nem elég bátor ahhoz, hogy erről tényként beszéljen, de óhatatlanul felvetődik, hogy e mögött egyfajta „masterplan” rejlik. Az, hogy kinek a részéről masterplan, az a legnehezebb kérdés. Néhány baloldali tanulmányt újraolvasva az EU jövőjéről, neki feltűnt, hogy néhány szerző a nemzetállam egyre kisebb szerepét követelte évekkel ezelőtt.
Az európai baloldal és a radikális amerikai demokraták kiötlöttek egy elméletet ezen új világ számára. Túl felszínes lenne azt mondani, hogy ez a migráció mögötti motívum; de biztosan összefügg a migrációs kérdéssel.
Mert ők a migrációt esélyként látják, ami egyszerű reál- és hatalmi politika.
Valamennyi közvetett bizonyíték és tapasztalat arra mutat, hogy ezeknek a migránsoknak az elsöprő többsége a későbbiekben baloldali szavazó lesz, amint letelepedett. Jövőbeli baloldali választókat importálnak tehát Európába.
Orbán Viktor régóta töri sokat a fejét azon, hogy a konzervatív Angela Merkel miért tárta szélesre a kapukat.
Németország a kulcs. Ha a németek holnap reggel azt mondanák: tele vagyunk, vége van, akkor az áradat azonnal elapadna. Ez ilyen egyszerű, egyetlen mondat Angela Merkel részéről. Néhányszor ezt felvetettem neki.
Erre a német kancellár azt válaszolta neki, hogy a dolog bonyolultabb. A kormányfő szerint Angela Merkel a jobboldali erők legfontosabb vezető politikusa, de egy koalíciós kormány élén áll a szociáldemokratákkal, akik nélkül nincs többsége.
Orbán Viktor szerint az EU már a migrációs válság előtt sem tudta megvédeni polgárait, akik ezt a pénzügyi krízisnél ismerték fel. Az európai polgárnak meggyőződése, hogy vezetői nem hatékonyak.
Nemzetgazdaságaink megtorpanása továbbra is nyilvánvaló, stagnálunk. Ezzel egy időben új gigászok bukkannak fel a láthatáron, míg a régi gigász, Amerika is egyre jobban erősödik.
A migrációs válság miatt már nem a hatékonyság, hanem a demokrácia kérdés – mondja a kormányfő, aki szerint az olyan alapkérdéseket, mint az identitás, a terrorral szembeni védelem, meg kellett volna vitatni a polgárokkal, az embereket be kellene vonni a vitába. Ennek oka, hogy a
liberalizmus ma már nem a szabadságért, hanem a politikai korrektségért lép fel, ami a szabadság ellentettje. Ez zárt elitista politikát eredményez.
Orbán Viktor szerint ez azért veszélyes, mert a migrációs válság destabilizálhatja az EU-t. Nemcsak a bevándorlók tömege miatt, hanem azért is, mert megkérdőjeleződik a demokrácia iránti elkötelezettség éppen akkor, amikor a túlélésről van szó.
A problémát nem az EU konstrukciója, hanem a politikai vezetők jelentik. Ha azonban az EU a migráció kérdésében alkalmatlannak bizonyul, akkor az EU népei fel fogják tenni maguknak azt a kérdést, hogy az egész konstrukció jó-e valamire.
Már rég nem csak migránsokról van szó, hanem a vezetés kérdéséről és az EU felépítéséről. Ez így nem folytatható, be kell vonni a polgárokat a vitákba. Az, hogy az elit véleménye miként alakul, szerinte elsősorban a németektől függ. A kormányfő szerint az európaiak már a migráció jelenségét is másképp nevezik. A németek menekültekről, a magyarok migránsokról beszélnek, mert sokan gazdasági okokból jönnek, és maguk sem tudják, mi vár rájuk.
A probléma másik oka, hogy néhányan csak pár százezer, legfeljebb egymillió emberről beszélnek. A magyarok egymillióból indulnak ki, ami – a családegyesítés miatt – öttel szorozva már évi ötmillió.
És a számok tovább emelkednek. Ezen túlmenően vannak olyan információink a menekülttáborokból és a származási országokból, hogy az embereknek meggyőződése, hogy Európában várják, és majd üdvözlik őket.
Orbán Viktor emlékeztetett rá, hogy ráadásul Afrika csak most kezd mozgolódni, és ésszerű politika nélkül ők is jönni fognak.
Ez további több tucat milliót jelentene. A probléma kiterjedése már ma is nagyobb, és a jövőben még nagyobb lesz annál, amit sok európai vezető elképzel.
A rendkívüli problémára nem kellene rendkívüli intézkedésekkel reagálni, a miniszterelnök szerint csak tartanunk kellene magunkat szabályainkhoz, törvényeinkhez. Ez talán nehéz, de nem bonyolult.
Ha a görögök betartanák a schengeni szabályokat, akkor nem lenne problémánk. Ha a görögök nem képesek erre, akkor rá kell vennünk őket arra, hogy megtegyék. Ha ezt nem tudjuk kikényszeríteni, akkor szükségünk van egy második védelmi vonalra. Ez egyáltalán nem bonyolult.
Orbán Viktor ezért sem fogadja el, hogy a dolgokat egyszerűen el kell fogadni, mert nincsenek rendkívüli eszközök erre a rendkívüli kihívásra. A kormányfő szerint minden bizonnyal ma is Magyarország EU-csatlakozása mellett lenne.
Magyarország számára a helyzet másképp fest, mint Svájc számára. Svájc esetében nincs a leghalványabb kétely sem a tekintetben, hogy hova tartozik: az európai földrészhez.
Keleten, a földrész történelmi határán, ha nem volnánk az EU-ban, könnyen ugyanolyan helyzetben találhatnánk magunkat, mint Ukrajna. Történelmileg Ukrajnának az EU-ban kellene lennie. Magyarországnak az identitásáról van szó, ha Svájc és Ausztria között feküdne, akkor a kérdés nem lenne ilyen könnyű.
Orbán Viktor szerint nem ő az egyedüli politikus, aki helyesen ítéli meg a helyzetet, több európai vezetőt ismer, akinek ugyanaz a véleménye, mint neki, csak nekik a nyilvánosság előtt másképp kell beszélniük, mert nekik nincs olyan erős választói támogatásik, mint neki.
Ez nem a bátorság hiánya, nem képmutatás, nem intellektuális gyengeség. Ez egyszerűen azon múlik, hogy Európában a baloldal uralja az értelmezési monopóliumot. Ha az ember az értékekről szóló vitában küzd, erősen kell fedeznie a hátát.
Orbánnak nem volt fiatalkori kívánsága, hogy Európa fenegyereke legyen, de ha az európai polgári tábor jelenlegi állapotát nézi, akkor neki kell vállalnia ezt a feladatot, amit más nem tud elvégezni. Ő úgy látja, intellektuális szemszögből nézve a politikai jobboldal még mindig nem versenyképes a ballal.
Nem vagyunk erősek a médiában, a szellemi alkotóműhelyekben, az egyetemeken és iskolákban, ahol a következő nemzedékeket képzik. Ezt a harcot a szüleink vesztették el.
Vannak ugyanakkor pozitív fejlemények, lehet beszélni nemzetről, kereszténységről, büszkeségről, arról, hogy a határoknak vannak jó oldalai, és a migrációs válság pozitív következménye, hogy ismét nyíltan próbálunk beszélni földrészünk identitásáról. Orbán pozitív következménynek tartja, hogy Európa újra komolyan veszi biztonsága kérdését és ismét nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti nézeteknek.
Korábban a „közös európai megoldásnak” sosem volt alternatívája.
A kormányfő hibának tartja, hogy az európaiak azt hiszik, minden ember úgy viselkedik, mint ők, pedig a Szíriából érkezőknek más a felfogásuk, amit meg akarnak őrizni. A keresztény Európát kulturális koncepciónak tekinti, ami nem azt jelenti, hogy a keresztény Európa jobb az iszlám világnál, csak más, mások a szabályai. Európának nem kellene feloldania ezt a keresztény alapot. Az európaiak elfelejtettek magukért küzdeni.
Azt kell azonban mondanunk, hogy ezek a mi értékeink, ez a mi történelmünk, ez a mi életünk úgy, ahogy élni akarjuk, és ezt meg fogjuk védeni. Nem ezt tesszük. Erről még elméletileg sem beszélünk. Amikor az Európai Tanácsban a keresztény Európáról beszélek, a többiek úgy néznek rám, mintha most jöttem volna a középkorból.
Orbán az interjúban elárulja, hogy a briteket jó szövetségesnek tartja, mert van józan eszük. Ők nem vitatkoznak azon, hogy keresztények vagyunk vagy sem, mivel ez nem vélemény, hanem tény. És a skandinávok véleménye is sokszor eltér a mainstreamtől, de a legfontosabb, hogy már egy napot sem szabad veszíteni.
Minden nap akár 10 ezer ember jön az Európai Unióba, a családegyesítéssel szorozva ez 50 ezer.
Mielőbb le kell zárni a határokat, és lerombolni az embercsempészek üzleti modelljét, hisz a népvándorlás legnagyobb motorja az üzlet. Ez csak akkor megy, ha megmutatjuk, hogy azok az emberek, akik ezért sok pénzt fizettek, nem jutnak be. Orbán azt mondja, ő nem a kerítések barátja, de az üzleti modell csak így rombolható le. A kitoloncolásnál olcsóbb a határon megállítani a menekülteket.
Természetesen nem tetszettek nekünk azok a képek, amelyeket az egész világon mutogattak, amikor a kerítést építettük, és szívtelennek neveztek minket. De ennek ez volt az ára. És most? Tegnap mindössze két migráns volt a határon…
A kormányfő a migránsok elosztása kvóta alapján minden magyart feldühít.
A mi felfogásunk nagyon egyszerű: nem mi romboltuk le azokat az országokat, melyekből jönnek. Mi senkit nem bombáztunk. Senkit nem hívtunk meg ide. És most azok, akik bombáztak, vagy meghívót küldtek, be akarják hozzánk telepíteni őket. Ez így tisztességes?
Orbán Viktor elismeri, pillanatnyilag ő is nehezen tud lelkesedni az Európai Unióért. Mivel az interjú a Parlament Nándorfehérvári termében készült, jelzi, hogy a festmény azt mutatja, hogy Magyarország hogyan védte Európát az Oszmán Birodalommal szemben. Azt mondja, a magyar lenne az utolsó nemzet, amely az EU ellen fordulna, de nagyon keményen követeli az unió javítását. A strukturális reformok előtt azonban sürgősen úrrá kell lenni a migrációs válságon.
