Nem engedett be a MÁV két Szerbiából Magyarországra tartó vonatot, mert azok tele voltak migránssal – írta az MTI a szerb vasúttársaság sajtóközleménye alapján. Mindkét vonat több órát vesztegelt mire tovább indulhatott, a menekültek nélkül.
Én magam is csak harmadik olvasásra értettem meg, mi okozza a szúró-viszkető érzést a gyomrom tájékán, de amikor rádöbbentem, felpattantam az ágyról, ugyanezzel a mozdulatommal felrúgtam a pilzeni típusút és lejöttem az emeletről, hogy felnyissam a laptopot.
A múltam. Az a múlt, amiben a tehénszőrös klumpák, a szürkészöld egyenruha, a stilizált Merkúr bot, a vámárunyilatkozatok, a TIR-okmány, a CMR egyezmény, a szokványok és kvóták majdnem ugyanakkora szerepet játszottak, mint a mindennapi élethez elengedhetetlen, mintegy a túlélést is biztosító dolgok, jelesül, hogy bármikor tudok ristretto erősségű kávét produkálni egy teáskanálnyi neszkávé és némi forró víz úgynevezett összegargalizálásával. Ezt is a kamionsofőröktől tanultam.
Szóval, mivel az egyik piacvezető szállítmányozási cég vámügynökségén dolgoztam, szépen kikerestem a MÁV sajtóosztályának e-mail címét és megkérdeztem tőlük először is azt, a schengeni határ őrzése mióta tartozik a vasúttársaság hatáskörébe?
Persze, folytattam, ha csak az én figyelmem kerülte el ez a köztudomású dolog, rendkívül restellem, ám legyenek kedvesek elküldeni azt az írásos megállapodást is (szóbeli utasítás esetén az erről készült feljegyzést) a vasúttársaság és a határőrséget felszippantó rendőrség között, ami arról szól, hogy a MÁV alkalmazottak ideiglenes jelleggel határrendészeti feladatokat is ellátnak.
Azért kérdeztem ilyen kekec dolgokat, mert a szerb-magyar határon a következő dolog történik: jön a vonat, megáll. Az utasok elrakják a kolbászos szendvicseket, előkotorják a személyi okmányaikat, mert a vonatra felszáll a határőr és a finánc is. Nem azért vannak ketten, mert az egyik ír, a másik olvas, vagy azért, mert félnek egyedül, hanem mert az egyik a személyi ellenőrzést végzi – őt ma is határőrnek hívjuk – a pénzügyőr pedig a vámellenőrzést végzi. Amíg a vonaton levő összes személyt nem ellenőrizték, a vonat nem mozdul. Ha valakivel gond van, ők intézkednek.
Ezért nem értem az MTI hírt: a MÁV nem engedte be az országba. Mióta rendészeti szerv a MÁV? Mióta feladata a nemzeti vasúttársaságnak, hogy nemzetközi járatok belépését engedélyezze az országba?
Megkérdeztem persze azt is, ez egyszeri akció volt, esetleg az elkövetkező időkben általánossá válik a vonatok feltartóztatása? És ha igen, mikor tervezik erről tájékoztatni az utasokat?
Okosabb nem lettem azután sem, hogy megérkezett a válaszuk:
Tisztelt Hódos Hajnalka!
A vasúttársaság hivatalos jelentéseiben az szerepel, hogy a szerb rendőrség intézkedett Szabadkán. Üdvözlettel: MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóság
Felénk erre mondják, hogy nesze semmi, fogd meg jól, persze én leleményes vagyok és ugyanezeket a kérdéseket természetesen elküldtem az ágazatért felelős államtitkárságnak is, onnan azonban semmilyen válasz nem érkezett.
Itt majdnem véget is ért ez a szomorkás történet, ez a botladozó tánc, de aztán mégsem, mert a MÁV annyira szívén viselte a cikkem sorsát, hogy a figyelmembe ajánlott egy MTI hírt, ami már a címével is kiérdemelt tőlem egy csettintést: Illegális bevándorlás – Nem utazhatnak Szerbiából Magyarországra a migránsok.
Az MTI hírben az áll, hogy egy szerb úr, Milimir Vujadinovic azt nyilatkozta, nem jöhetnek migránsok vonattal Szerbiából Magyarországra. Ez az úr egyébként annak a tárgyalócsoportnak a tagja, akik megpróbálták meggyőzni vasárnap a vonaton utazó migránsokat, hogy szálljanak le Szabadkán.
A hírben szerepel még az is, a MÁV hétfőn közölte, a vasúttársaság hivatalos jelentéseiben az szerepel, hogy a szerb rendőrség intézkedett Szabadkán. Ezt a mondatot küldték el nekem is, ám újdonságként ott díszeleg egy másik mondat is: magyar oldalról senki nem rendelkezett az érintett vonatokról. Szerb sajtóbeszámolók szerint ugyanis a szerbiai vasúttársaság dolgozói, rendőrök, és egy tárgyalócsoport több órán keresztül győzködte a migránsokat, hogy hagyják el a vonatot, dokumentumok hiányában ugyanis nem tudnak belépni vele Magyarországra. A migránsok viszont azzal érveltek, hogy ők Belgrádban Budapestig váltották meg jegyeiket és senki nem szólt nekik, hogy Szabadkán le kell szállniuk.
Hogy ki ez a Milimir, honnan pottyant ide, arról nem szól sem a fáma, sem az MTI tudósítója. Hogy mit jelent a szerb sajtóbeszámoló, az is dodonai homályba vész. Én sem foglalkoztam vele túl sokáig, ahogy más sem teszi. De én másért.
Egy pillanatra elmerengtem.
Tegnap meg azt olvasom, hogy tetten érték a bukaresti főpolgármestert, amint 25 ezer euró kenőpénzt fogadott el. Még szerencse, hogy mi egy, az európai értékekhez hű, tisztességes országban élünk, fajsúlyos politikusok között.
De nem tétlenkedhettem tovább, és már fogalmaztam is az újabb levelet a MÁV-nak. Kértem őket, magyarázzák meg pontosan, hogy a már kétszer is megemlített, a “vasúttársaság hivatalos jelentései” milyen írásos dokumentumokat takarnak pontosan, ezek hol és milyen formában jelentek meg és kértem azt is, hogy csatolják ezeket.
Végül megfogalmaztam egy angol nyelvű levelet és miután a férjem piros filctollal kijavította benne a hibákat, elküldtem a szerb vasúttársaságnak, mert hiába minden, a szerbek és a magyarok állításai ellentmondásban állnak egymással. Utcán ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy valaki hazudik, de legalábbis csúsztat és össze-vissza beszél.
Válasz nem érkezett sehonnan, így azt sem tudjuk, kinek és hova jelent hivatalosakat a MÁV, léteznek-e egyáltalán ezek a jelentések, és azt sem, mi történt pályaudvaron és ki állította meg a vonatot.
Pedig fontos lenne tudnunk. Mert a legfontosabb kérdésem mind közül, amit feltettem a MÁV-nak és az államtitkárságnak hogy ki az? Ki adja a felhatalmazást? Ki a döntéshozó?
Kinek a kezében futnak össze a szálak? Napok óta nem tudjuk, mi miért, kinek az ötlete alapján, kinek a döntése miatt történik. Nem lehet rekonstruálni az eseményeket. Sem a Röszkén történteket, sem a Keletinél történteket. Nem tudjuk összerakni a mozaikokat, ami elvezetett a Nagy Meneteléshez. Nem tudjuk, ki az, aki szervezi az eseményeket, összefogja a szálakat. Nem tudjuk, mi történik, ezért minden gyanús. Ha elindul a vonat, az, ha megállítják a vonatot, az. Paranoid napokat élünk, pedig tisztán kéne látnunk, és tudnunk kéne, kinek milyen szerepe van. Ki mit csinál. Ki milyen döntést hozott.
Tudnunk kell! Nem csak a felelősség kérdése miatt, hanem, ahogy tanult kollégám megfogalmazta, 2006-ban se mondott senki semmit, aztán mégis lőttek a rendőrök. Valaki akkor is mondta nekik.
Most ki az?
