Egyeztetés a Keleti pályaudvaron. Itt már biztos: elindulnak.
Cipőt fel, ami nem kell, marad.
Rövid tanakodás.
Elindultak.
24.hu / Pál Anna Viktória
A belvárosban még nagyon lelkesek voltak.
Anya.
Erőltetett menetben indultak, „goodbye, Hungary, hello, Germany”, kiabálták a járókelőknek.
A reakciók vegyesek voltak.
A menetet egy féllábú mankós férfi vezette. Nagyon kemény tempót diktált.
Nem csoda, hogy hamar fáradni kezdtek.
A sztráda felé közeledve végképp elfogyott az energia.
Nagyjából ezer ember indult el az osztrák határ felé gyalog.
Ezek szerint nagyjából ki is ürült a Keleti, nem? Hát nem.
Úgy tűnt, a pályaudvaron többen vannak, mint előtte, sőt a levegőben is több a feszültség. Kivéve a gyerekek között.
Újra elkezdődtek a tüntetések…
…de nem ezért sorakozott fel több tucat könnygázzal felszerelt rohamrendőr.
Hanem ezért.
Igazuk volt: a menekülteket is megtalálták a várost ellepő, a a magyar-románra készülődő ultrák, még verekedés is volt.
Meg némi haverkodás.
Ettől még persze nem oldódott a feszültség: senki sem tudta, mi lesz most, hogy ezer ember már útban van a határ fele, a kormány mégsem mond semmit.
Estére sem javult a helyzet.
„Mindegy, mit mond a kormány, itt szívesen látunk titeket! Szíria! Afganisztán!” – mondta ez a zenész srác a tömegnek. Ováció.
Éjjel aztán megjött a hír: jönnek a buszok, mehetnek a menekültek.
24.hu / Pál Anna Viktória
Örömmel hagyták el a pályaudvart, szinte fellélegeztek.
24.hu / Pál Anna Viktória
24.hu / Pál Anna Viktória
A pályaudvaron pedig ez maradt.
