Aki fut, az sportol, aki integet, az búcsúzkodik; aki a megállóban vár, az az utas. Mindannyian ismerjük ezt a BKV-s mondást. A múlt héten már foglalkoztunk a modortalan utasokkal, a mai témánk is hasonló. Ádám annak volt tanúja, amikor egy utas nem éri el a buszt, majd sietve fényképezni kezd. Vajon miért?
Hétfőn (október 13.) elég érdekes esetnek voltam a szemtanúja. A Keleti pályaudvar előtt lévő buszmegállóban történt, este fél hét körül. Egyik barátommal épp ott beszélgettünk, mikor azt vettük észre, hogy egy ember fut a buszmegállóban álló buszhoz, ahogyan csak tud, de már késő volt. A nagy tömegen nem tudott gyorsan átrohanni, a buszsofőr meg már elindulhatott.
Szép lassan indult, ahogyan a buszok indulni szoktak a megállóból, mire az emberünk a busz mellett egészen az első ajtóig futott és mutogatni kezdett (naná, hogy ehhez csak a középső ujját használta), meg fennhangon méltatlankodni, hogy őt miért nem várta meg a busz. Természetesen annak rendje-módja szerint végigveregetve Ikarusunk oldalát visszament várakozni a többi utas közé.
Néhány másodperc múlva ugyanott, megállt egy másik busz (azt hiszem, új Mercedes), mert pirosat kapott. Erre barátunk előkapta a fényképezőgépét és egyszer-kétszer lencsevégre kapta a másik (más járatszámú!) buszt, majd elégedett tekintettel lépett vissza a megállóba várakozni.
Ebben az esetben nem értem, hogy mi volt a probléma. Természetesen az utasok mindig jobban tudják azt, hogy még a busz az állhat a megállóban, vagy ha a kedvük az utasoknak éppen azt kívánja, akkor meg “már régen mehetne”. Tiszta sor volt: már mehetett és ezt a sofőr megtette. A nagy tömegben lehet, hogy nem látta a sofőr a siető utast. Viszont ha meg nem mehetett volna, akkor – én személy szerint – a bemutogatás miatt nem vettem volna fel. Pontosabban amiatt, mert rögtön ezzel kezdte.
A másik: miért fényképezte le? Azzal akarja a társaságot zsarolni, hogy “még arra is volt időm, hogy képeket is készítsek a buszról” vagy miért? Lényegében két fő célja van annak, hogy most ezeket leírtam nektek: az egyik az, hogy előre is megvédjem azt a sofőrt, akit meg akarnak vádolni alaptalanul (ha ez volt a cél a képekkel), meg persze azt sem szeretném, hogy magát a társaságot érjék alaptalan vádak. (A BKV-Figyelőhöz nem érkezett ilyen panasz – a szerk.)
A másik meg az, hogy kifejezzem elismerésemet minden BKV-dolgozónak, hiszen tényleg rengetegszer szólják le őket, rengetegszer mondanak rájuk kígyót-békát. Ne tegyük ezt! Ezzel senki nem lesz több és jobb, csak idegesebb. Ezúton is meg szeretném köszönni a vállalatnak, hogy könnyen el tudunk jutni A-ból B-be, még este is. És a dolgozóknak is, hogy mozgatják az egész közlekedési társaságot.
