Apró kis történet Istváné, de az ilyenektől lesz szép a napunk!
Hogy ne csak mindig negatív történésekről, gondokról szóljon a világ, megosztanám pénteki élményemet. Július 25-én, pénteken délután 2 óra előtt a 34-es busszal utaztam, sok cuccal, menet közben is dolgozva. Leszálláskor nem vettem észre, hogy eltűnt a zsebemből a telefonom, de gyanakodtam, hová is tehettem.
A kép illusztráció
A munkahelyemre beérve rá is csörögtem egy benti telefonról, persze nem hallottam, gondoltam, talán otthon hagytam, majd egyszer megtalálom. Kisvártatva megszólalt a benti telefon, amely kiírta, hogy “magam keresem magamat” (a mobilomról).
A vonal végén egy hölgy szólt, elmondta, hogy ő a 34-es busz vezetője, és látta, hogy kereste a számot “valaki”. A zsebemből kiesett telefont egy utas találta meg, és leadta neki, ő pedig várta, jelentkezik-e érte valaki. Megbeszéltük, mikor, merre fog járni a busszal, és Békásmegyeren visszakaptam a telefonom!
A történettől le vagyok nyűgözve, a világ manapság nem ilyenekről szól. Hálás köszönetem a modern 34-est vezető hölgynek! Röstellem, hogy a meglepődés közepette nem jegyeztem meg a nevét, pedig bemutatkozott; feltételezem, nem sok van belőlük a volán mögött. Persze köszönöm annak az utasnak is, aki volt szíves leadni neki a telefont.
A kép illusztráció
