„Tizenhat éves korom óta vágytam rá, hogy anya legyek” – mondja a Borsnak a nő, aki még most is terhesnek tűnik. Október 25-én egy ultrahangvizsgálat után állapították meg először a kórházban, hogy várandós. Az orvos élő, 16–17 hetes magzatot látott, a magzatvizet átlagosnak írta le. December 11-én ugyanennek a kórháznak a nőgyógyászatán egy másik orvos 20 hetesnek gondolta a terhességet.
Az asszony felvette a kapcsolatot a védőnővel, aki rendszeresen ellenőrizte a hasa térfogatát. Az egyik ilyen mérésnél azonban közölte vele, baj lehet a babával, kisebb a hasa, mint volt. A nő hetekig nem ment orvoshoz, félt azzal szembesülni, hogy esetleg elvetélt. Végül magas láza lett és kórházba került. Ott ugyanaz a doktornő fogadta, aki először megállapította a terhességet.
Állítása szerint a mentők nevetve mondták, hogy hoztak egy 60 hetes kismamát. Mindenki azzal gyanúsította, hogy megölte a babáját. „Az orvosnő állandóan azt kérdezgette, hová tettem a gyereket, mert ő nem tévedhetett, amikor az ultrahanggal vizsgált” – mondta a lapnak. Végül egy orvos megállapította, hogy sosem szült és vélhetően várandós sem volt.
Ezután mindenki készséges lett vele. Azóta pszichiáterhez jár, nem tudja feldolgozni a történteket. A hasában csomók vannak és attól tart, sosem lehet gyereke. Kártérítést akar, mint mondja, a pénzt kezelésre, esetleg lombikprogramra költené.
