A sok-sok hiba ellenére azért az esetek többségében gond nélkül eljutunk A-ból B-be – erre hívta fel a figyelmünket levelében Szilárd, aki köszön mindent.
Köszönöm minden BKV/BKK alkalmazottnak az áldozatos munkáját. Minden nap időben beérek a munkahelyemre, minden nap időben hazaérek. Köszönöm annak a buszvezetőnek aki már a kereszteződésben lassított, mert látta hogy anyuka fut babakocsival, sőt dudált az öreg bácsinak messziről hogy ne fusson, megvárja.
Fotó: Andrew Davidson Photography
Köszönöm annak a HÉV-vezetőnek aki a már becsukott ajtót újra nyitotta hogy ne kelljen várnunk a következő járatra. Köszönöm annak a metróállomáson szolgálatot teljesítő hölgynek, aki székéből felugorva egy bottal járó néni után szaladt, hogy a lifthez kísérje, mielőtt a mozgólépcsőn elesett volna.
Köszönöm annak a villamosvezető hölgynek, aki pusztán megjelenésével és gyönyörű mosolyával bearanyozta a reggelemet. Köszönöm mindenkinek aki korán kel, járművet vezet, a melegben izzad, hidegben fázik a vezetőfülkében, csak a végállomáson megy el pisilni és odafigyelésével biztonságban eljuttatja utasait végcéljukhoz.
Úgy gondolom, több százezer társam egyetértésével teszem mindezt, hiszen mi mindannyian, minden nap igénybe vesszük a közösségi közlekedést, eljutunk munkahelyre, iskolába, óvodába, szórakozni. Javasolnám önnek, Király úr, blogja átnevezését mondjuk BKV-pocskondiázó vagy BKV-fikázó névre (ettől eltekintenék – a szerk.).
Javasolnám azoknak az embereknek, akik holmi csúnyán néző buszvezető, “direktajtórácsukós”, kutyafelemelős, félmondaton megsértődős levelekkel panaszkodnak, üljenek le egy picit, igyanak egy sört (vagy ami tetszik), nézzenek meg egy jó filmet, bújjanak közelebb a párjukhoz és gondolkodjanak el azon, hogy megéri-e időt és energiát pazarolni panaszkodással.
A nap süt, az új buszok szépek, a metróban kellemes a hűvös, a lányok lengén öltöztek. Kell ennél több?
Fotó: 
