Frontok jönnek-mennek mostanában, talán ez lehet az oka annak, hogy a tömegközlekedésben dolgozók a napokban előszeretettel szólnak be az utasoknak. Líviának a kutyája miatt.
Szombaton, 2014. június 14-én 12:30-13:00 óra között ért atrocitás, mikor is 38 kg-os kutyámmal, annak “barátnőjével” és gazdájával mentünk ki a Városligetben megrendezett kutyás napra. A Deák téren szerettünk volna a 3-as metróról átjutni a kisföldalattira, ami egy igen kis távolság. Simán fel tudtunk volna menni, amikor nem jött metró, 2 percre leállíthatták volna a mozgólépcsőt.
Vártunk vagy negyed órát, mire megjelent két biztonsági őr. Az egyik az igazat megvallva, teljesen normális volt, de a másikuk, egy nagydarab fickó nemes egyszerűséggel közölte, hogy “minek ilyen nagy kutya annak, aki nem bírja felemelni?”
Hát engedje már meg a világ, hogy olyan kutyám legyen, amilyet vagy akarok, vagy rám bízott a sors! Neki egy dolga van: udvariasan közölni a nehézségeket és megoldani azt, nem pedig beszólni egy szájkosarat viselő, pórázon vitt, tiszta, jegyet váltott kutya gazdájának!
Szerettem volna panaszt tenni a BKV honlapján, ami regisztrációhoz kötött. Nem, ezzel nincs baj, vállalom én arcom, nevem, csakhogy nem enged regisztrálni. Vagy hatszor megpróbáltam mobilról, de soha nem engedett tovább, állandó hibát talált a megerősítő, vagy visszaigazoló hatjegyű kódokban. Pedig igazán helyesen írtam be őket. Csodálatos ország, csodálatos közlekedés!
