Két BKV-s buszvezető és a BKK diszpécsere nélkül olvasónk valószínűleg sosem találja meg a buszon felejtett mobilját. Az “összehangolt akciónak” köszönhetően bő fél óra alatt a telefon visszajutott tulajdonosához. Szép munka!
Szeretném megosztani önökkel az alábbi történetet, mert nagyon pozitív hatással és megkönnyebbüléssel voltak rám a LYH-108 és a LYH-115 forgalmi rendszámú autóbuszok járművezetői, akik kitűnő magatartást és segítőkészséget tanúsítottak a mai nap folyamán (2014. május 15.), 18 és 19 óra között!
Fotó: BKK
Történt ugyanis, hogy 18:00 körül Óbudán, a Szentlélek téren voltam megvenni a havi bérletet, majd ezt követően (18:05) felszálltam a LYH-115 rendszámú 237-es autóbuszra. A járművön ülve valaki felhívott, hogy találkozzunk, aki épp a végállomás közelében volt, így az autóbuszról le is szálltam és elsétáltam a HÉV megállóba (vissza a bérletárushoz), mert esett az eső.
Várakozás közben (18:18 körül) vettem észre, hogy a telefon nincs nálam. Megijedtem és hirtelen az jutott eszembe, hogy a buszon felejtettem. Ott felejthettem, mert mikor ültem a buszon, jegyzeteltem valamit és – nem tudom mi oknál fogva -, a telefonbeszélgetés befejeztével magam mellé tettem az ülésre (bal első négyes ülés), hogy a jegyzetelni valót eltegyem.
A 237-es busz már nem volt a végállomáson, viszont bent állt a LYH-108 rendszámú 137-es autóbusz. Ennek a járművezetőjétől kértem segítséget, hogy valamilyen módon lépjenek kapcsolatba a 237-es autóbusz sofőrjével, mert a járművön felejtettem a telefonomat. Azt mondta, indulása van (18:20) így nem tud segíteni, de szálljak fel a buszra, megpróbál valamit tenni.
Telefonált egyet (gondolom a diszpécsernek), szerencsémre tudtam járművezetőről személyleírást adni, valamint járatszámot és forgalmi rendszámot mondani. A Bécsi úthoz érve (18:26) visszajelzés érkezett, hogy a telefon megvan. Telefonon keresztül megtörtént az azonosítás, így a tranzakcióról szólt még a 137-es sofőrnél az egyeztetés.
A Farkastorki útnál (18:33) a járművezető jelezte felém, hogy szálljak le és a túlsó oldalon várjam meg a 237-es autóbuszt ami visszafelé tart. Hálás köszönetemet kifejezve leszálltam, izgatottan vártam a keresett buszt, ami meg is érkezett. Felszálltam, mondtam, hogy én vagyok a telefon tulajdonosa. Ekkor elővette a táskáját és az irataimat szerette volna elkérni. Ekkor azt mondtam neki, majd a végállomáson elintézzük, ha így jó, csak azért, hogy ne tartsuk fel az utasokat. Így is történt.
A Szentlélek térre érve (18:43) az azonosítás személyesen is megtörtént, majd a járművezető digitális fényképezőgépével az adataim rögzítésre kerültek, bizonyítva, hogy az általam elvesztett tárgy átadásra került, illetve visszakerült hozzám!
Természetesen a 237-es autóbusz vezetőjének is megköszöntem a korrekt segítségét. Már nem volt sok hátra, hogy a 137-es autóbusz visszatérjen a végállomásra (18:53), megvártam, majd ismét megköszöntem neki a gyors segítségét, ami a sikeres közbelépés volt a részéről! Nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy ennek a diszpécser is részese volt, aki nélkül nem kerülhetett volna vissza hozzám alig több, mint fél óra alatt (18:18 – 18:53)!
Ezúton szeretném megkérni a Budapesti Közlekedési Vállalat illetékes osztályát, hogy szíveskedjék a hálás köszönetemet tolmácsolni mind a két járművezetőnek a korrekt segítségét és a diszpécsernek a gyors reagálású kapcsolattartásért! Továbbá szeretném a Budapesti Közlekedési Központ figyelmét is felhívni, hogy legyenek tekintettel a BKV valamennyi autóbuszvezetőire is akik mindenféle nehéz körülmények között is az utasokért, értünk vannak, miközben fogynak az óbudai vonalak a vállalaton belül.
Valamint szeretném megkérni a BKV-Figyelő internetes portál szerkesztőségét, hogy a fenti nyílt levelet közöljék le, mert igenis vannak korrekt, becsületes és utasokért dolgozó BKV-autóbuszvezetők is a sok-sok negatív írásukkal szemben! Köszönöm, hogy nyugodt és kellemes estét adtak!
A kérésnek örömmel tettünk eleget.
