Ezeréves BKV-s mondás, hogy aki fut, az sportol, aki integet, az búcsúzkodik, aki a megállóban áll, na, az az utas. Vagy még az sem? Mária leveléből kiderül.
A mai (kedd) reggel szép napsütéssel indul. Csipkerózsika álmomból azonban a BKK dolgozója csakhamar fel is ébresztett. Az Üllőin, az Árpád utcánál be van állva a forgalom. Szép lassan elment egy 136E busz, utána egy 93-as busz araszolgatott. Nem futottam, hisz ott volt a harmadik busz, ami szintén 136E volt, amit simán elértem. Volna…
Fotó: Wikipedia/Maximix90
Mikor a buszmegállóba értem, már egy ideje ott állt a busz. Már gyanús volt, hogy a sofőr direkt nem tekint rám, mikor elhaladok a busz előtt. Látszott rajta, erősen gondolkodik, hogy mennyire mutassa ki bunkóságát… Jeleztem, hisz a buszmegállóban állt, gondoltam kinyitja az ajtót. De nem tette.
Az 50-es éveiben járó, mázsán felüli úriember végig nem nézett felém, s a megállóba igyekvő utasok felé, ezzel jelét adva, hogy úgy döntött, annyi IQ-ja lesz, amennyi rá van írva, s nem hajlandó kinyitni az ajtót. Az utasok között egy fiúval találkozott tekintetem, s láttam az ő arcán is a zavart a buszsofőr – enyhén szólva – bunkósága miatt.
Egy ideig még bent állt a busz, s ahogy a forgalom engedte, szépen lassan tovább araszolt. Ez 7:18 kor történt a BPI-905 forgalmi rendszámú buszon. Rá 11 percre megérkezett a FLR-712 forgalmi rendszámú busz, amelyen olyan sokat voltak, hogy nem fértem fel. Ezt követően a harmadik busszal sikerült neki indulnom a reggeli utazásomnak.
Tök jó, hogy az éves bérletemmel nagy nehezen sikerül felkerülnöm egy buszra. Sikerélményem van. Csak azt a csúnya sofőr bácsit nem tudom elfelejteni. Ha lehetséges küldjék őt el egy intelligencia tesztre, és utána írassák be egy etikett órára is, az általános iskolások közé. S üzenem neki, hogy legközelebb legalább mosolyogjon szégyenében!
