A Daily Mail szerint ezzel a tizennégy éves blackpooli tinédzser minden idők legfiatalabbja, aki nemi erőszakot követett el a saját anyja ellen, 2004-ben történt még egy hasonló eset, akkor egy swanseai fiú15 éves volt, amikor elkövette a szörnyű bűncselekményt.
A mostani esetről egyelőre nem sokat tudni, annyi biztos, hogy a fiatal fiút – akit a személyiségi jogokra hivatkozva még nem neveztek meg a hatóságok – őrizetbe vették és a bíróság előtt állva súlyos büntetésre számíthat.
„Ha megvernek engem, akkor azt érzem, hogy rossz vagyok”
Döbbenten állunk az efféle hírek előtt – hogy történhet ilyesmi? A fiatalok sajnos egyre korábban ismerkednek meg a szexszel (már le is szállították a megrontás törvényi életkori határát, így a 12 évesnél idősebb, 14 évesnél fiatalabb korú személlyel folytatott szexuális viszony (de csak ha partnere nem idősebb 18 évesnél!) nem számít megrontásnak), és egyre nő a fiatalkorú bűnelkövetők száma világszerte.
Hegedűs Judit szociológus az aszódi javítóintézetben a fiatalok és az erőszak kérdését járta körbe. Az ide kerülő bűnöző fiatalok mind az erőszak valamilyen formájának elszenvedőiből lesznek használói. Döbbenetes dolgokat mondtak az őket kérdező társadalomtudósnak:
“Nálunk a büntetés olyan volt, hogy az én mamám nagyon szigorú volt, mert ő tényleg arra tanított minket, hogy soha semmit ellopni nem szabad. Felügyelet nélkül még 13-14 évesen is nagy ritkán mehettünk le csak az udvarra. Ha bármit csináltunk, ami nem tetszett neki, nagyon megvert mindenért, minden apró hibáért. Míg kisebbek voltunk a fenekünkre ütött, meg ilyeneket, aztán később a strandpapucsával, amikor 8-10 évesek lehettünk. Az nagyon fájt.”
De a szeretettelen, nemtörődöm környezet is rosszat hoz: “Eléggé el voltam engedve, nem nagyon büntettek. Maximum annyit, hogy nem engedtek le az udvarra, nem nézhettem tévét. Nem nagyon vertek meg. Lehet, hogy jobb lett volna, ha egyszer-kétszer lekevertek volna egy pofont, mert akkor talán nem lennék itt. Akkor jó volt, hogy szabadjára engedtek és ráértem haza menni 10 évesen éjfélkor, hajnali kettőkor. De most már bánom, hogy elengedtek, bánom, hogy nem figyeltek oda jobban rám.”
“Nem éreztem jól magamat az iskolában. Egyedül én voltam az osztályban cigány lány. A tanárok se szerettek nagyon, mert rossz voltam, mert piszkos voltam és mer’ cigány voltam. Inkább nem is mentem el suliba. Így legalább én is jól éreztem magamat.”
„(…)féltek tőlem a tanárok. Nem is csodálom, mert megfenyegettem őket, ha nem engednek át, megöletem őket. Az biztos, hogy ezt nem tettem volna meg, de inkább átengedtek.”
“Az a gyerek is rossznak érzi magát, amelyiket állandóan lehülyézik. Aki így nő fel, az bánatos. Bármit tesz a gyerek és azt hiszi, hogy az jó, de lehülyézik, akkor sose fog bízni magában. Az se vidám dolog, ha a gyereket ütlegelik, mert mély nyomot hagy benne. Szerintem a verésnél az is van, hogy ha megvernek engem, akkor azt érzem, hogy rossz vagyok. És az nem jó. Mind a kettő nagyon rossz.”
