Sietsz a gyerekkel az orvoshoz, kapkodsz, otthon hagyod a bérleted. Nem baj, majd veszel jegyet a buszon. Drágább, igen, de ez van. Ja, hogy csak húszezresed van? Felejtős. De a megalázás ingyen van – Adrienn már tudja.
Soha mindeddig nem tettem a BKV-val/BKK-kal kapcsolatban “feljelentést” és semmit, de a mai napon történtek után ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Nem erőszakos, tettlegességig fajuló atrocitás ért, bár lehet, hogy az nem fájt volna ennyire… Az eset körülményei: 2013. január 16., csütörtök, délelőtt 9:42, 32-es busz (Árpád híd végállomás irányba tartó), Pongrátz Gergely téri megálló.
Már a busz megállóba érkezése előtt konstatáltam, hogy valószínűleg a ma reggeli nagy kapkodás következtében otthon felejtettem kisgyermekes bérletigazolványomat. Sebaj, gondoltam, úgyis szerencsénkre alacsony padlós busz jött, oda viszonylag könnyedén fel tudunk szállni, majd a sofőrnél vásárolok két darab vonaljegyet az oda-vissza utunkra. (Tehát ahelyett, hogy a második vagy harmadik ajtón felszálltam volna, és elfoglaltuk volna kényelmesen a babakocsis anyukáknak és mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyet, én fogtam magam és előregurultam, hogy akkor az első ajtónál szállunk fel.)
A sofőr nagyon kedvesen mondta, hogy nála sajnos drágább a jegy, mintha jegypénztárban venném, de mondtam neki, mivel nem találom a bérletemet, ezért kénytelen vagyok nála vásárolni, pláne, hogy pont az első ajtónál éppen egy ellenőr hölgy dolgozott. Éppen fizetni szerettem volna, mikor rájöttem, hogy csak 20 000 forintos bankjegy van nálam, illetve némi aprópénz, de abból egyetlen jegyet sem tudok vásárolni.
A sofőr bazsalygott egyet, majd mondta, hogy sajnos ő ebből nem tud visszaadni, maradjak, és majd a legközelebbi jegypénztárnál, a Bosnyák téren tudok jegyet venni. De – gondoltam egyet – odaléptem az ellenőrhöz és megkértem, hogy akkor ő adjon nekem vonaljegyet. Közöltem vele is, hogy a lakásban felejtettem a bérletemet és hogy a kisbabámmal orvoshoz sietek időpontra (konkrétan 10:15-re kellett odaérnünk az Uzsoki utcai kórházba egy kezelésre), és csak 20 000 forintos bankjegyem van.
Majd közölte, hogy nem tud visszaadni, nem tud mit csinálni és mindezek után leszállított a babakocsival és a kisfiammal együtt! Egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni; megalázottságomban, magatehetetlenségemben, dühömben és felháborodottságomban olyan zokogásban törtem ki a buszmegállóban, hogy nem tudtam felírni sem a busz számát, sem semmilyen adatát a történtek után.
Miért van az, hogy egy tisztességes, becsületes, babakocsis, kisfiával kezelésre siető anyukával bánnak így? Miért nem azokat a tömegeket büntetik akik ténylegesen megérdemelnék azt? A dolog pikantériája, hogy a bérletemet – mint kiderült – otthon sem felejtettem egyébként, hanem a táska mélyére került és ezért nem találtam a nagy kapkodásban…
