“A baj azzal kezdődött, hogy megszülettem… Bátyám mint elsőszülött fiúgyermek volt a család szeme fénye. 8 éves voltam, mikor megszületett az öcsém egy másik „apától”, de akkor már rendszeresek voltak a verekedések és késsel rohangálások a lakásban. Ezáltal az öcsém lényegében a fiam lett, mert anyám az alkoholizmusba menekült. Elvesztette a munkáját, azóta kb. 16 éve nem dolgozik, de a pia meg a cigi neki jár, mert megérdemli. Szerinte.
A bátyámat befogadta a nagymamám, én 18 évesen összeköltöztem egy pasival, hogy megszabaduljak otthonról, akiről később kiderült játékszenvedélye és birtoklási vágya, de azért 6 évig bírtam mellette, gondolvá,n jobb mint anyámnál, aki hetente egyszer legalább fejbevág egy üveg hamutállal.”
Így kezdődött „Elveszett” útja az öngyilkosság felé. Most épp kórházban fekszik és az élete értelmét keresi – itt segíthet neki megtalálni.
