Rendhagyó bejegyzés következik. Április elején interjút kért tőlem Jáhni Gergő, a Corvinus Egyetem turizmus és vendéglátás szakos hallgatója, aki szakdolgozatában azt elemezte, mennyire turistabarát a budapesti tömegközlekedés. A dolgozat azóta elkészült, és nagyon jól sikerült: nemcsak felveti a problémákat, de a realitásokon belül maradva megoldásokat is kínál. (Szerencsére a Corvinuson is így látták.)
Megkértem Gergőt, hogy egy cikk erejéig foglalja össze a kutatása során szerzett tapasztalatait; az alábbiakban ezt olvashatjátok. Ezúton is köszönöm neki!
A tömegközlekedéssel kapcsolatban a döntéshozók jelentős része nem helyez elég nagy hangsúlyt arra, hogy a Budapestet meglátogató külföldi turisták milyen benyomást szereznek a BKK szolgáltatásairól, közvetve pedig Budapestről és Magyarországról. A turisták színvonalas kiszolgálása érdekében tett lépések a budapesti lakosok utazási komfortját is jelentősen emelhetik, illetve az elégedett utazók hosszú távon többet költenek majd nálunk.
Fotó: Wikipedia
Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos lépések (például az angol nyelvű hangos utastájékoztatás a nagykörúti villamosokon és a 200E buszon) történtek már a jó irányba, de így is indokoltnak találtam, hogy egy szakdolgozatot szenteljek a legnagyobb hiányosságok feltárására.
Egy áprilisi szombatot találtam ideálisnak arra, hogy a turisták számára legfontosabb viszonylatokat bejárva megvizsgáljam, hogy mely problémák elhárítása a legfontosabb a színvonalas turistafogadás szempontjából. A kiválasztott vonalak a három metró mellett a következők: 2-es, 4-es, 6-os, 19-es, 41-es, 47-es és 49-es villamos; 7-es, 16-os, 26-os, 27-es és 200E busz; a fogaskerekű és a hajójáratok. A kutatás során a turisták számára legfontosabb szempontok álltak a középpontban: utastájékoztatás, jegyhez jutás lehetőségei, valamint a járműpark és a megállók állapota.
Minimális segítség
A rutinos budapesti utazók számára az utastájékoztatás hiányosságai valószínűleg fel sem tűnnek: tudják hol kell leszállni, hogy kell átszállni, mindenféle segítség nélkül. Turistaszemmel nézve már egészen más a helyzet: a 27-es buszon például három turista kénytelen volt okostelefonos segítséget kérni a Citadella megtalálásához, ugyanis csak alig hallható magyar bemondás állt rendelkezésre; a kijelző nem működött, vonaltérkép nem volt. A 16-os busz azonban még ezt is alulmúlta: a vezető még a bemondással sem fáradozott.
Körutazásom során három viszonylaton tapasztaltam a másik végletet, amely a legelveszettebb turisták igényeinek is megfelel: a 2-es metró, a nagykörúti villamos, valamint a reptéri busz. Működő kijelzők, látható vonaltérképek, illetve jó minőségű – utóbbi kettő esetében többnyelvű – hangosbemondás. A két véglet között a többi viszonylaton a minimális segítséget ugyan megkapják a helyismerettel nem rendelkezők, de érezhető, hogy a BKK nem tartja fontosnak, hogy minden lehetőséget kihasználva segítsen – pedig ez nem is elsősorban pénzkérdés.
Szintén nem érezhető a megfelelő segítségnyújtás számtalan átszállás során. A Móriczon az aluljáróba lemenni egyenlő a biztos eltévedéssel, de a felszínen maradva sem könnyű például a 27-es buszt megtalálni. Nem csak a legnagyobb csomópontokban nehéz a helyzet: a 2-es villamosról a 16-os buszra átszállni is csak keresgélés árán lehet a Széchenyi téren, de az Oktogonnál sem jelzi semmi a Földalatti megállójában a körúti villamos közelségét.
Alstom, Combino: OK
A megállókkal és csomópontokkal kapcsolatban azonban talán nem is ez a legnagyobb probléma, hanem a rájuk jellemző lepusztultság (tisztelet a kivételnek: 2-es metró, Földalatti). Ez sokszor nem is a BKK „hibája”, hanem az utazóközönségé. Erre a legjobb példa a 4-es és 6-os villamos megállói: még csak néhány évesek, de a graffitik, bekövesedett rágók és szemét elég keleti hangulatot kölcsönöznek. A legtöbb turista valószínűleg ezen még nem is akad fenn, de a metróhálózat egyes megállói (például Nyugati, Örs, Corvin-negyed), valamint a hozzájuk tartozó aluljárók a hajléktalanokkal és kitelepült árusokkal már igen komolyan negatív irányba billenthetik a Budapestről kialakult képet.
A megállók mellett a járműpark színvonala is fontos tényező, mert amellett, hogy utazás közben sem mindegy a busz vagy villamos állapota, a városkép részeként sem elhanyagolható a szerepük. A turisták által frekventált viszonylatokon igen vegyes a kép: míg az Alstom metrószerelvényekre és a Combino villamosokra nem lehet panasza senkinek, addig a 200-as Ikarusokra, a midibuszokra, valamint a 3-as metró szerelvényeire dicsérő szavakat nehéz találni.
A vizsgált buszos viszonylatok (a viszonylag fiatal Volvo buszok jelentette prioritást élvező 200E-t leszámítva) mindegyikén közlekednek olyan járművek, amelyekről bátran kijelenthetjük, hogy a tíz évente buszt cserélő fővárosokból érkezőknek kellemetlen érzést okoznak. A 3-as metró balesetveszélyes szerelvényei szintén messze az átlagos elvárások alatti utazási színvonalat biztosítanak, pedig a vonal a repülőteret közvetetten kiszolgáló viszonylatként nagy turistaforgalmat bonyolít.
Heroikus küzdelem
A magyarul nem beszélő turisták számára bizonyos esetekben ennél nagyobb probléma lehet az ellenőrökkel való konfrontáció, amelynek egyik legjelentősebb előidéző tényezője a jegyhez jutás nehézségeiből adódik. Felmérésem során azt tapasztaltam, hogy az automaták nagyságrendileg fele nem működött. Ehhez adjuk hozzá, hogy a bankkártyás fizetés mindegyiken üzemképtelen volt, nem egy esetben még az érmebedobó is működésképtelennek lett nyilvánítva. Továbbá az elsőre működőnek tűnő automaták sem garantáltan adnak majd jegyet, de a legrosszabb mégis az, hogy az április 20-i körutazásom után két héttel sem kerültek javításra a Kálvinon vagy a Gellért téren található automaták.
Különösen kellemetlen, hogy a repülőtéren is csak egy automata működött a kettőből, és ugyan a járművezetőnél is lehet jegyet venni, az egyrészt egy százassal drágább, másrészt nincs visszajáró (és lássuk be, kevés frissen érkezett külföldi rendelkezik forint apróval). Így az angol nyelvvel heroikus küzdelmet folytató ellenőrökkel akkor is garantált a konfliktus, ha azok éppen jóindulatúak, de hát a turista egyszerűen nem tudott jegyet venni…
Aki az előző bekezdésekben részletezett problémák létezésről egy helyen szeretne meggyőződni, annak a Keleti pályaudvar az ajánlott helyszín. A 4-es metró építésének kezdete óta húzódó káoszban megtapasztalhatjuk a hajléktalanok zavaró hatását, az utastájékoztatás nem turistabarát jellegét (a főbejárat lezárása óta egy nemzetközi vonatról éppen leszállónak bizony komoly kihívás például a 7-es buszhoz eljutni), a csak magyarul jelzett felszíni jegyárusító helyet, illetve az aluljáró felső szintjén uralkodó állapotokat. Aki ezek láttán a taxizás mellett dönt, az a főváros legnagyobb taxishiéna-kínálatából válogathat, így gyakorlatilag az ide érkezők túlnyomó többsége kellemetlen élménnyel kezdi üdülését.
Elvárható törődés
A felsorolt problémák megszüntetése több esetben sem kerül milliárdokba. Az újonnan érkező buszok forgalomba állításánál elsősorban a turisták által is használt viszonylatokat kell előtérbe helyezni; ellenőrizni kell, hogy legalább ezeken a vonalakon működjenek a kijelzők, legyen kirakva vonaltérkép, illetve legalább magyarul be legyen mondva a következő megálló; ha nem tudnak működőképes automatákat biztosítani, akkor lehessen a legalább alapfokú angol nyelvvizsgával rendelkező ellenőröktől vonaljegyet venni.
Ha nem tudják a kukákat rendszeresen üríteni, akkor tegyenek ki kétszer annyit; fontosabb felszíni megállók is be legyenek kamerázva; oldják meg a hajléktalanok okozta problémákat. Ezek az intézkedések összesen nem kerülnek annyiba, mint a szintén évek óta húzódó, és a turistákat is szolgáló egymilliárdos BuBi. Nem arról van itt szó tehát, hogy nem létező százmilliárdokat kell azonnal a turistákra költeni: egyszerűen érezzék a minimálisan elvárható törődést, tiszta tüdővel szálljanak le a 16-os buszról és kellemes tapasztalatokkal hagyják itt Budapestet.
Az általam bejárt útvonal: Hősök tere – Oktogon – Corvin-negyed – Kőbánya-Kispest – Repülőtér – Kőbánya-Kispest – Népliget – Kálvin tér – Fővám tér – Széchenyi tér – Dísz tér – Clark Ádám tér – Gellért tér – Móricz Zsigmond körtér – Gellérthegy – BAH-csomópont – Városmajor – Gyöngyvirág út – Széll Kálmán tér – Margitsziget – Jászai Mari tér – Kossuth Lajos tér – Keleti pályaudvar – Blaha Lujza tér – Városliget.
