Naponta jár Törökbálintról Budapestre Marietta, aki sokáig elégedett volt a két város közötti tömegközlekedéssel, ám a közelmúltban meggyűlt a baja a menetrenddel. A helyzetet lerobbanó buszok és tanácstalannak tűnő járművezetők súlyosbították.
Az agglomerációs közlekedés mostanában kedvelt téma, lehet, hogy átveszi a Volán, sokan ódzkodnak ettől, sokan reménykednek a javulásban, optimalizálásban. Meglátjuk. Mindenesetre hadd osszam meg “élményemet” a nagyérdeművel a törökbálinti agglomerációs lét egyik sarokköve, a 272-es járattal kapcsolatban.
A járat alapvetően egy kifogásolhatatlan járat lehetne a BKV életében. Hisz ahhoz képest, hogy körülbelül 23 kilométert közlekedik, viszonylag gyakori a járatsűrűség, értelmes időn belül ér a város egyik jó közlekedésű csomópontjára, a Kosztolányi Dezső térre.
Mégis, az elmúlt egy-másfél évben tapasztalom, hogy a hétköznap reggeli járatok esetében nemegyszer előbb indítanak járatot vagy lerobban indulás előtt a busz. (A busz problémájáról természetesen már a garázsban is tudnak!) De mentesítő járatot nem, vagy lehetetlen időben küldenek. De inkább nem küldenek.
Legutóbbi “élményem” hatására ragadtam tollat, azt hiszem, nálam ekkor telt be a pohár. A menetrend szerint Törökbálintról Budapestre 6 óra 40-kor, és 50-kor, illetve 7 órakor indulnak járatok. (Persze előtte, utána is, de most ezek a relevánsak.) Ezen járatok a legkihasználtabbak a reggeli órákban, ezzel közlekednek a munkába igyekvők és a diákok.
Én a 7:00-s járattal szerettem volna menni, 6:56-kor értem le a végállomásra. Ekkor látom, hogy áll bent egy busz (szinte üresen), mely egyszer csak becsukja az ajtaját, és elmegy. Az utazóközönség meg csak áll a megállóban, értetlenül. Egy úr is nézegette a menetrendet, hogy akkor ez most melyik volt… A 6:50-es vagy a 7 órás?
Közben láttam, hogy hátrébb áll egy busz, kiírva rá: “szerelőre várva”. Konstatáltam, hogy van egy lerobbant busz (már megint), oké. 7:01-kor beállt a következő busz, mely menetrend szerint Budapestről jött. Felszállunk. A sofőr meg kiszáll a vezetőülésből és bezárja a fülke ajtaját. A következő párbeszédet folytattuk le ekkor a sofőrrel:
Én: Ez nem a 7:00-ás?
Sofőr: Nos, 7:02 van, tehát ez semmiképpen nem lehet a 7 órás, ez a 7:10-es.
Én: Akkor hol a 7:00-ás? Merthogy 6:56-kor elment egy busz, ami nem lehetséges.
Sofőr (sztoikus, flegma válasz): Hát, megváltozott a menterend március 1-től.
Én: De ilyen járat nincs kiírva. Nincs kirakva a megváltozott menetrend? (WTF???)
Sofőr (már türelmetlen, rohan a pihenőbe): Fogalmam sincs, kérdezze a központot!
Ekkor már szerintem torzult a fejem, így bekopogtam a pihenőszobába (vagy irodába, pontos funkcióját nem tudom). Sofőr2 kijön. Párbeszéd:
Én: Jó napot kívánok. Nincs kint az új menetrend? 6:56-kor elment egy busz, ez most melyik volt?
Sofőr2: Ami kint van, az az új menetrend, és azért ment el előbb a 7:00-ás, mert előbb elindították. (WTF???!!!) Lerobbant egy kocsi, én beszóltam 6:41-kor, hogy rossz. Küldtek mentesítőt, és előbb elindították.
Én: De ne haragudjon, ez milyen eljárás? Akkor most szeretnék beírni a panaszkönyvbe, mert nem ez az első eset!
Sofőr2: Nincs panaszkönyv.
Én: Akkor mégis hol lehet reklamálni? Vagy egyáltalán szólni?
Sofőr2: Ott a telefonszám, fel lehet hívni. Vagy a központban.
Én: De önök vannak itt, önök koordinálnak, akkor most mi van?
Sofőr2: Én nem tehetek semmiről, ez van.
Nos. Nem feltétlenül baj tíz perc, ha az ember mondjuk
– nem Budapestre, annak huszonöt másik szegletébe jár dolgozni,
– nem reggel van,
– nem dugóidőszak.
De reggel volt, ráadásul péntek, amikor különösen magas a dugófaktor az M7-esen, és szerintem jó pár utas nem a Kosztolányira jár dolgozni vagy intézni a napi ügyeit. Hanem mondjuk Kőbányára. Vagy Óbudára. Tökmindegy.
Ehhez hozzáfűzném, hogy a férjem a Törökbálintról 5:24-kor induló busszal ment volna (leért a végállomásra 5:20-ra), és szintén közölték vele, hogy az említett buszt ELŐBB ELINDÍTOTTÁK!
Szeretném megkérni a BKV-t, hogy legalább olyan időszakban tartsák a menetrendet, amikor tényleg fontos, hogy mennyi idő alatt ér be a busz. (Megjegyzés: a menetrendek összeállításáért és a forgalomirányításért nem a BKV, hanem a BKK felel – a szerk.) Mondjuk 6-tól 9-ig. Sok ember életét könnyítenék meg.
Egy környéki 10 kilométeres bérlet 9800 forint, a Budapest-bérlet 10 500. A 10 kilométeres jegy 250 forint, a vonaljegy 350 forint. Kutya drága. Ezért már szolgáltatást és panaszlehetőséget várunk el. Ezzel csak azt érik el, hogy az utazóközönség is ugyanolyan ad hoc jelleggel álljon a jegyvásárlásra, mint amilyennel ők a menetrendet illetően.
Lábjegyzet, mielőtt bárki belém kötne, hogy túl sokat parázok: igen, van egy másik járat Törökbálintról, 172E néven fut. Ez más útvonalon közlekedik, a városka más részéből szedi össze az utasokat, amerre a 272 nem jár. A 172E is betér a végállomásra (Munkácsy Mihály utca néven fut). Reggelente nagyjából egyazon időben indul mindkettő a végállomásról. Sokan azért nem szeretik, mert csak rövid buszt indítanak, és már a végállomás előtti megállókban megtelik utassal, így zsúfolt, kényelmetlen, hering-busz.
Amennyiben levelem felkeltette a BKV-figyelő figyelmét, kérem, közöljék az oldalon, hátha normalizálni lehetne a szitut.
(Fotó: Wikipedia)
