Papp István, a főfelügyelőség elnöke és egyes magas beosztású munkatársai a bíróság szerint 2006–2007-ben kötelességüket megszegve, jogszabályokkal ellentétes módon, hivatali helyzetükkel visszaélve több esetben arra utasították az OMMF adatbázisának kezelésével megbízott köztisztviselőket, hogy adott gazdasági társaságok esetében vonjanak vissza, illetve változtassanak meg egyes, az interneten közzétett adatokat. Mindez azt eredményezte, hogy az érintett cégek munkaügyi kapcsolatai a közbeszerzési eljárásokon való részvétel és az állami támogatások igénylése tekintetében rendezettnek voltak tekinthetők, ezért ezekből a pályázatokból, illetve az így elnyerhető támogatásokból nem voltak kizárva.
A cégek ebben a jogtalan előnyben azért részesültek, mert a társaságok képviselői hivatalos vagy informális úton megkerestek egyes vádlottakat annak érdekében, hogy mentesüljenek a hátrányos következmények alól. Esetenként csak egy adott pályázat lebonyolításának idejére kerültek le a listáról a vádbeli cégek.
A tényállás szerint a cégek az esetenként többmilliós bírságokat nemegyszer kifizették, de közbenjártak azért, hogy közbeszerzési eljárásokban továbbra is indulhassanak.
Arra a vádlotti védekezésre, hogy a munkaügyi vezető és társai ellenszolgáltatást nem kaptak a cégektől, a bíró elmondta, hogy ha erre lenne adat, akkor nem három évig terjedő hivatali visszaélés merülne fel, hanem ennél jóval súlyosabb bűncselekmény elkövetése is.
A vádlottak hivatkoztak arra is, hogy vállalatokat és ezáltal munkahelyeket mentettek meg, amit a cselekmények tárgyi súlyának megítélésénél figyelembe vett a bíróság.
Szóbeli indoklásában a bíró kitért arra, hogy köztudomásúlag igen nagyok a korrupciós veszélyek a vállalkozói és az állami szféra találkozásánál. Ez a kockázat különösen nagy egy olyan gazdaságban, ahol az állam az egyik legnagyobb megrendelő.
A vádbeli cselekmények a jogkövető vállalkozókat hozták rosszabb helyzetbe – fűzte hozzá a bíró. Kiemelte: a vádlottak cselekménye alkalmas volt arra, hogy sérüljön az állami hatóságok jogszerű, részrehajlásmentes eljárásába vetett közbizalom.
A volt országos munkaügyi vezető egyik vádlott-társa hét hónap letöltendő börtönt kapott, egy másik fél év, két évre felfüggesztett szabadságvesztést, négy társukat felmentette a bíróság.
Az ítélet szóbeli indoklásában nagy súlyt kapott az is, hogy a bíróság csak a vádban megjelölt személyek ott rögzített cselekményeiről dönthet, a terhelő bizonyítékok felkutatása pedig a bűnüldöző hatóságok feladata. A szóbeli indoklásból kiderült az is, hogy az eljárás 2008-ban névtelen levél nyomán indult, a titkosszolgálati eszközökkel beszerzett lehallgatási anyagok, irodakutatások eredményei eljárási szabálysértések miatt nem voltak felhasználhatók.
Az eljárás során fontos bizonyíték volt egy „zöld füzet”, amely számos cselekményről feljegyzéseket tartalmazott, és az egyik vádlott családtagjától kapták meg a hatóságok.
A vádlottak az eljárás során tagadták bűnösségüket. A két letöltendő szabadságvesztésre ítélt vádlott hozzávetőleg annyi időt töltött előzetes letartóztatásban, amennyit csütörtökön első fokon kapott.
A Fővárosi Törvényszék ítélete ellen az elmarasztalt vádlottak fellebbeztek, így ügyükben az ítélőtáblán folytatódik majd az eljárás.
