Olvasónk akár meg is sérülhetett volna, szerencsére nem történt baj. Gyakran látni, hallani hasonló esetet; túl azon, hogy felelőtlenség és veszélyes ilyet csinálni, teljesen érthetetlen is. Olvasónk az alábbi levelet írta a BKV-nak.
Tisztelt BKV!
2012. december 18-án, a 18:14-kor a Podmaniczky utcánál megálló 73-as troli söfőrje volt oly’ kedves, hogy nemes egyszerűséggel rámzárta a trolibusz ajtaját. (A második ajtónál, tehát biztos, hogy látott.) Persze, ez a legjobbakkal is megeshet, ám az Ő esetében a “legjobb” szó bármilyen formában erős, túlzó kifejezés.
A kollega kedvesen megvárta, míg az ismerősöm felszállt, majd a kezemet csukta oda. Majd gondolom, észrevehette, hogy nem záródik jól az ajtó, ezért még kétszer odazárta, biztos, ami biztos alapon. A harmadik próbálkozása előtt szerencsére volt még annyi időm, hogy ki tudjam rántani a kezemet.
Persze, nyavalyoghatnék, és elmehetnék hamis látleletért az orvoshoz, hogy mennyire megzúzódott a kezem, de nem teszem meg… volt már, ami jobban fájt. Csak mondjuk, a kabátom tiszta kosz lett (mert ugye a takarírás nem megoldott egy járaton sem meglátásom szerint) és a megállóban lévő többi utas előtt elég kellemetlen volt a jelenet.
Nagy szerencséjük, hogy nem vagyok egy kigyúrt állat, mert szerintem más ember biztosan betörte volna az ajtó üvegét dühében. (Teszem hozzá, jogosan.)
Tehát ezúton szeretném megköszönni az illető kollega lelkiismeretes, odaadó munkáját és Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Neki és kedves Családjának!
(Gondolom, elég pontosan leírtam, hogy hol és mikor történt az eset, hogy be tudják azonosítani és át tudják adni Neki a jókívánságaimat – Persze, ha érdekel egyáltalán ott valakit).
Üdvözlettel: Egy utas, aki mindig lyukasztott… Eddig.”
