A szegedi elítélt minden “elvárásnak” megfelelt, sok évig bizonyított, végül mégis a szemétbe dobta eddigi ereményeit. B. Róbert után hajtóvadászat indult, az egyenruhások értesítették a határátkelőhelyeket és a szomszédos országok rendőri szerveit is, nem feleslegesen, hiszen kijutott az országból. A férfi egyébként azért került rács mögé, mert ölt.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához fordultunk, hogy megtudjuk, mégis hányan, kik és miért élhetnek ezzel a lehetőséggel, mi indokolja azt, hogy például egy emberölésért elítélt ember szabadon járjon-keljen, akár csak órákra is.
“A szabadságvesztés büntetés célja nemcsak az, hogy az elkövetőt elkülönítsük a társadalomtól, hanem az is, hogy olyan magatartásformákat közvetítsünk számára, amelyek elsajátításával szabadulás után a társadalom hasznos tagja lesz, és nem követ el újabb bűncselekményt” – olvasható a válaszlevélben. Mindezek mellett segíteni akarják az elítélteket abban, hogy fenntartsák „kedvező családi és társadalmi kapcsolataikat”. Például, hogy munkát keressenek vagy más módon előkészítsék új, szabad életüket.
Kinek jár a jó falat?
Többféle jutalom létezik. Ez lehet dicséret, egy az érintett számára kedves látogató soron kívüli fogadása, hosszabb látogatási idő, vagy a már említett rövid tartalmú eltávozás, kimaradás. A ritka lehetőséggel azok a mintarabok élhetnek, akik megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Tehát amellett, hogy jól viselkednek a börtön falain belül, szorgalmasan kell dolgozniuk, tanulniuk, segíteniük kell sorstársaik „ jó útra térését”, de az sem utolsó, ha elhárítanak valamilyen súlyos veszélyt.
Azonban ez még önmagában nem elég. A kedvezmény kizárólag azoknak jár, akik a szabadságvesztésből fegyházban legalább a büntetés tartamának felét letöltötték, börtönben legalább hat hónapot, fogházban pedig legalább három hónapot voltak. Biztosan nem léphetnek ki a fegyintézet kapuján azok, akik ellen büntetőeljárás van folyamatban, és azok sem, akik megszegték a kimaradással kapcsolatos szabályokat.
Mindössze egy ezrelék megy fejjel a falnak
A BV-intézetekben több mint 12 000 embert tartanak fogva. Tavaly 787-en kaptak rövid tartamú eltávozást, ők összesen 1278 esetben hagyhatták el így a fegyintézetet, de csak egyikük döntött úgy, hogy nem tér vissza. Kimaradást kevesebb mint feleannyi embernek – 332 elítéltnek – biztosítottak, méghozzá összesen 592 alkalommal. Közülük senki sem döntött B. Róberthez hasonlóan.
A kimaradások és eltávozások engedélyezését a BVOP szerint minden esetben a jogszabályoknak megfelelő gondos szakmai előkészítés előzi meg. Mint írják, látható, hogy az elítélteknek csupán kevesebb, mint egy ezreléke nem tartja be az előírt szabályokat. A kimaradással, eltávozással jutalmazott elítéltek túlnyomó többségénél úgy érzik, célt ér ez a nevelési eszköz.
Az elítéltek egyébként 24 óránál tovább nem maradhatnak távol. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka akár költőpénzt is adhat a szerencséseknek, persze csak az elítéltek saját, letétbe helyezett pénzéből. A kimaradás egyébként az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. Azt is az intézzet parancsoka dönti el, hogy a társaság kap-e kísérőt maga mellé.
Egyházi mulatság szökéssel
B. Róbert is sokadmagával hagyhatta el börtönt. Egy egyházi rendezvényen vett részt hat társával, méghozzá kísérővel együtt. A BVOP szerint a cél most is az volt, hogy szeretteikkel lehessenek, ápolhassák a kapcsolataikat. A férfi több mint öt éve ül már, börtön fokozatban tölti büntetését, kettes, azaz a második legenyhébb biztonsági csoport besorolású.
A BVOP arról tájékoztatott, hogy folyamatosan, szorgalmasan dolgozott, és már háromszor is volt kimaradáson, ahonnan mindig időben visszatért.
Mint az a bizonyos fehér holló
Szakembereket kérdeztük, mégis, miért dönthetett B. Róbert a szökés mellett. Az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa szerint a Bakony Róberthez hasonló eset – azaz, hogy egy elítélt visszaéljen a rabtársak által irigyelt kedvezménnyel – „ritka, mint a fehér holló”. Solt Ágnes úgy véli, az első, és egyben valószínűtlenebb indok, hogy úgy érezte, nem bírja tovább a börtönben, képtelen visszamenni és elviselni még évekig a fogságot, sokkot kaphatott. A másik eshetőség, hogy a barátnője vagy egy számára fontos személy rábeszélte, hogy maradjon, és inkább bujkáljanak együtt. Egy biztos, érzelmi megfontolásból dönthetett, racionális magyarázat nincsen rá” – tette hozzá.
Bilkei Pál, kriminálpszichológus is úgy látja, a férfi valamilyen érzelmi, feltehetően családi esemény, váratlan fordulat miatt szánta rá magát erre a lépésre.
