Egy olvasói levél kapcsán került górcső alá, hogy a 3-as és a 69-es villamospálya Mexikói út és Nagy Lajos király útja között (Erzsébet királyné úti szakasz) elégtelen állapotban van, a környezetre gyakorolt „zajszennyezés” mértéke időről-időre fokozottabbá vált, így téve elviselhetetlenné több, a nyomvonal melletti épületekben lakó emberek mindennapjait.
„Az egész vonalon katasztrofális állapotban vannak a sínek, ez köztudomású, azonban pontosan a lakásunk előtt – a Mexikói út felé – fokozatosan teljesen “kikopott” a sín alól az alátámasztás, gyakorlatilag a “levegőben lóg” a sín. Ennek okán minden egyes szerelvény hatalmasat zökken, iszonyatos zajt kelt, és mivel beledübörög az egész ház, semmiféle hangszigetelés nem használ. Történik mindez hajnaltól éjfélig, a két járat sűrűsége miatt 3-5 percenként. Hosszas levelezés és könyörgés árán kb. másfél hónapja megkegyelmeztek nekünk, és kitettek egy 20 km/h-s sebességkorlátozó táblát a Laky Adolf utcai megállóhoz ebbe az irányba is, amely természetesen nem szüntette meg a problémát, de sokkal elviselhetőbb lett így az élet. Azonban két hete újra 45-50 km/h sebességgel dübörögnek el a szerelvények a nevezett szakaszon. Mi pedig szédüléssel, teljes testi-lelki kimerültséggel, és mindenféle ebből származtatható tünettel küszködünk újra nap mint nap.” -olvasható a BKV-figyelőnek küldött olvasói levélben
A BKV illetékes osztályán a jelen állapotok nem első alkalommal bejelentett felvázolását követően kiderült, hogy a sebességkorlátozó táblát a karbantartást követően szerelték le, mivel “síncsiszolást végeztek, és már megszűnt a probléma”.
A győri Széchenyi István Egyetem Közlekedésmérnöki szakán oktató, egy a kötöttpályás közlekedés témában jártas műszaki szakember a jelen problémára a következőképpen reagált:
„A zajhatás csökkentésére a villamospálya rendszeres csiszolása, a járműkerekek leprofilírozása (az ellaposodott felületek csiszolása), a pályaszerkezetek alatti rugalmas anyagok alkalmazása szerepelhet a megoldások között azokon a helyeken, ahol nincs lehetőség zajárnyékoló falak elhelyezésére.”
A vibrációt a kerekek és a sínek között fellépő nagy erők okozzák, amelyekhez a kerék és a sín egyenetlenségei függvényében széles frekvenciatartomány rendelhető. A jármű és a pálya összetett rendszer, sokféle saját frekvenciával rendelkezik. A gördülési zajt a kerék és a sín futófelületének szabálytalanságai okozzák egyenes, illesztés nélküli sínszálon. Továbbá a pályaszerkezet minősége és lokális hibái nem erősíthetik fel a kelleténél jobban a sínek és a szerelvény kerekei által gerjesztett frekvenciákat. Éppen ezért a rezgés nem nő a sebességgel állandóan és a sebességcsökkentés a vibrációs hatást akár kedvezőtlenebbé is teheti.
Személyes helyszíni bejárást követően megállapítást nyert, hogy a fokozódó zajhatás az említett szakaszon észlelhető (nagyjából 8-15 m egybefüggő pályahosszban), azonban ez nem számít sajnos egyedi esetnek. A városban több olyan villamosvonalon is tapasztalható magasabb frekvenciatartományban ilyen hanghatás, ahol a pálya az úttestbe épített nyomvonalat elhagyva attól elkülönült terepen folytatja útját – erre a legjobb példa lehet a Széll Kálmán tér és a Déli pályaudvar közötti Krisztina körúti kereszteződést elhagyó, illetve a térről az alagútból a főútvonalra rácsatlakozó 18-59-61-es villamos járatok zúgó-búgó morajlása, mely sok esetben az igen forgalmas főútvonal egyéb zajhatásai mellett már-már természetesnek tűnik.
A kötöttpályás járművek a Laky Adolf utcai megállótól a Mexikói út felé közlekedve – a pályaszerkezet ténylegesen is rossz állapotára való figyelemmel – mindenféleképpen lassabb tempóban kellene megközelítsék (25-30 km/h) az Erzsébet királyné útja aluljáró nevű megállóhelyet. Az sem volna baj, ha az olvasó által jelzett szakasz talapzatából kitüremkedő (az Edison köz vonalában észlelt) menetirány szerinti bal oldali sínszakasz hibáját mielőbb ki tudnák javítani, és a további bosszúskodásoktól és kellemetlen hanghatásoktól talán mentesülhetne minden ott lakó.
Komplex felújítás, hosszútávú beavatkozás jelentené az egyetlen megoldást a lakókörnyezetek számára az ilyen nagymértékű zajszennyezéseknek kiküszöbölésére, s így a nagyobb járműforgalmat átengedő villamospálya-nyomvonalakon (lásd nagykörúti villamosvonal). Célzott pénzügyi források hiányában a fent említett jelenség továbbra is megzavarja majd az ott élők nyugalmát, életkörülményeik és mindennapjaik szelíd álomképekbe szőtt milliőjének vágyát kifejezve („A villamos is aluszik, – s míg szendereg a robogás – álmában csönget egy picit”).
