Olvasónk, Leila a Széll Kálmán téren vette észre, hogy elveszett a táskája az iratokkal és a telefonjával együtt. Először azt hitte, hogy a 22-es buszon maradt, úgyhogy a téren dolgozó BKV-sok segítségét kérte. Mint írja, a dolgozók segítőkészek és udvariasak voltak, mindenki azon volt, hogy az eltűnt táska minél előbb meglegyen. Még tanácsokat is kapott, arra vonatkozóan, hogy mit tehet, ha nem lesznek meg az iratok.
A táska végül a lépcsőházukból került elő, de olvasónk úgy érzi, mindenképp köszönettel tartozik a Széll Kálmán téren dolgozó BKV-soknak:
Kedves BKV-figyelő!
Ma óriási rohanásban indultam el hazulról, mert a fogorvosom a megbeszéltnél előbbi időben tudott fogadni. A 22-es buszon közlekedtem a Széll Kálmán térig.
Berohanva az orvosi rendelőbe, ott vettem észre, hogy hiányzik a kis fekete oldaltáskám, benne az összes személyi iratom, telefonom, vagyis az identitásom, az eddigi életem…
Amint ott végeztem, kétségbeesetten bekopogtam a Széll Kálmán tér aljában lévő, végállomási sofőr pavilonba és elmondtam a 442-es számú jegyellenőr hölgynek a félelmemet, hogy talán a buszon maradt a táskám.
Ő felírta az összes adatomat, majd felhívta telefonon egy kollégáját (talán egy diszpécsert?), akivel megigértette, hogy végigkérdezi az összes, vonalon futó sofőrkollégát, eltűnt táskám ügyében, aztán utóbbi majd visszahív minket az eredménnyel. Ez a szimpatikus ellenőr-hölgy a várakozás közben arra is figyelmeztetett, hogy ha hazaérve sem találom meg az irataimat, még ma be kell jelentenem a Rendőrségen a hiányukat. Végül a megkért kolléga sikertelen körkérdése után ő még azt mondta, holnap délutántól próbálkozzak az Akácfa utcai Talált Tárgyak Osztályán.
Nos, végül is Deus ex Machina történt, mert hazaérve a szomszéd bácsi kezembe adta a táskámat! Amikor indulásomkor sietősen zártam az ajtót, közben megigazítva a vállkendőmet, a táska lecsú csúszott vállamról a lépcsőházi korlát mellé. Mivel a bácsi éppen kinézett a lakásából, látta a jelenetet, észrevette a táskát, azt magához vette és várt haza, hogy visszaadhassa.
Ma nagy szerencsém volt, ugyanis a táskám eltűnésének regisztrálása után infarktus-közeli hangulatba kerültem. Ezért írok Önöknek, hogy megdícsérjem dolgozójukat, aki megnyugtató módon kedvesen, szolgálatkész udvariassággal, szakszerűen kezelte az ügyemet. Tehát köszönöm a BKV-nak, hogy ilyen dolgozókat alkalmaz!
Abban biztos voltam, hogy a sofőrök leadnák, ha találnának valamit. Sajnos, az utastársak becsületességében már inkább kételkedem…
Üdvözlettel: R. Leila
