Olvasónk, György egy terjedelmes levelet küldött nekünk a BKV válsággal kapcsolatosan. Levelében kitér a jegyárbevételekre, a cégen belüli feszültségekre, a kormány és a főváros hibáira és a finanszírozási problémára is. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az írás olvasónk véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyenlő a szerkesztő véleményével. Amennyiben az írás valamely részével nem értetek egyet, írjatok bátran kommenteket!
Napról-napra egyre többet és többet hallani-olvasni a Budapesti Közlekedési Vállalat egyre súlyosabb helyzetéről. Mindenki tudja: A BKV már csődben van. Több tízmilliárdos és a százmilliárdhoz gyors ütemben közeledő adósságállomány esetében ? amit nem hogy lehetetlen visszafizetni, de a kamatok törlesztése is komoly gondokat okoz ? nyugodtan kijelenthető ez. Hát még akkor, ha szemügyre vesszük a cég járműveinek, illetve infrastruktúrájának állapotát. 30-40 éves metró kocsik, hasonló korú buszok, second-hand villamosok, nagy részben 20 évnél idősebb konstrukciók csörögnek-zörögnek a szétfoszlóban levő vonalakon és ez a roskatag fővárosi tákolmány már nem képes lépést tartani Budapest utazóközönségének dinamikus utazási szokásaival, illetve puszta méretével sem.
A helyzet pattanásig feszült, erre pedig több mellékes – ám koránt sem mellékesként kezelendő – körülmény is súlyosabb plusz terheket ró. Itt van például a BKV-vezetők megdöbbentő és egyébként a közállapotokat figyelembe véve jogosan felháborító mértékű prémiumai, amik sok esetben több milliós extra juttatásokat jelentenek. Elmondható, hogy ennél arcátlanabb bónuszokat szinte csak a magánszférában és a szintén szándékosan válságba taszított pénzügyi rendszerben találhatunk? Mindezen kívül a BKV halálhörgései nap, mint nap hallhatóak a különböző híradásoknak köszönhetően. A metró kocsik most már kiszámítható rendszerességgel kezdenek el füstölögni, ha sokat közlekedünk a városban, akkor minden nap láthatunk az úttest szélére kényszerűségből leparkolt (értsd: lerohadt) buszokat, a járatok esnek-kelnek, késnek, kimaradnak, a forgalmi rendnek nevezett káoszban a tömegközlekedésre szorulóknak legalább félórányi plusz utazási idővel kell kalkulálniuk ahhoz, ha rendben és pontosan oda szeretnének érni az úti céljukhoz.
Az esztétikai és higiéniai állapotokról pedig nem lehet beszélni negatív előjelű szuperlatívuszok nélkül. Felszállni egy akármilyen, tetszőlegesen kiválasztott járatra igen edzett gyomrokat igényel, a buszok és villamosok – főleg a mostani téli időszakban, de nyáron sem sokkal jobb a helyzet – kívül-belül mocskosak, nem különösképp kirívó eset az, amikor az ablakokon lehetetlen ki- vagy belátni a rárakódott, egybefüggő mocsoktól. Leszakított kapaszkodók, rozsdamart utastér, ronggyá foszlott ülések, menet közben vészjelző módon nyikorgó, recsegő-ropogó hangok adják a mélybalkán életérzést, mely esetleg egy Albániai, isten háta mögötti faluban talán még életszerű lehetne, de Budapesten, egy állítólagos világvárosban, Európa közepén inkább hisszük magunkat egy háborúkkal lekaszált fekete-afrikai ország tessék-lássék módon létrehozott mentesítő járatán, ami valljuk be, az abszurdnál is abszurdabb életérzést eredményez az öntudatosabb utasok körében.
Továbbá belső feszültségektől sem mentes a BKV. A dolgozók – sofőrök, szerelők, ellenőrök, egyéb személyzet ? túlhajszoltak, munkavégzésük nem más, mint egy merő stressz, kapják a pofonokat mind a vezetéstől, mind az utasoktól, mind a médiától, a városi legendák szerint csillagászati méretű fizetésük – mihez képest az? – ezt aligha kompenzálja. A terhek egyre növekednek, ezzel együtt az elégedetlenség és keserűség egyre kézzelfoghatóbb, aminek a vége előbb-utóbb az utolsónál jóval nagyobb erejű sztrájk lehet, csőd ide, csőd oda.
Felmerül a kérdés, hogy vajon ezért kell nekem fizetnem havi közel tízezer – ez az aktuális nettó minimálbér több mint 10%-a! -, illetve vonaljenként 320 forintot? A költői és kissé demagógnak ható kérdés az, hogy hová folyik el a napi több milliós utas közönség pénze?
A helyzet tehát nem csak elszomorító, hanem kimondottan nyomorúságos és mindezeket figyelembe véve teljesen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a BKV nem csak csőd közeli, hanem kimondottan csőd állapotban van. A főváros és a kormány egymással marakodik, hiszen egyik sem tudja, vagy akarja felvállalni az időről-időre esedékessé váló több tízmilliárdos konszolidáció terhét, most pedig úgy tűnik, hogy a Tarlós úr által vezetett kompániának komoly szakítópróbát kell kiállnia Orbánék és legfőképpen a pénzügyminiszter ellenében, akik a jelek szerint nem törik magukat azon, hogy megmentsék az egyébként valóban menthetetlen állapotba került tömegközlekedési céget.
A BKV-t egyebek mellett finanszírozó MKB világossá tette, hogy a közeljövőben leveszi a kezét a cégről és amennyiben az állam nem nyújt további garanciákat, egyszerűen befagyasztja a hiteleket, ezek nélkül pedig egykettőre leállhat a fővárosi tömegközlekedés és a kedves utasok megértését megköszönve mindenki hoppon maradhat.
Jelen állás szerint a kormány nem igazán siet a főváros és ezen keresztül a BKV megsegítésére, ami azon kívül, hogy a jelenlegi gazdasági konjunktúrában pusztán könyvelői szemmel talán még érthető lenne, mégiscsak kevéssé elfogadható hozzáállás, hiszen ezzel a szemléletmóddal a kormány gyakorlatilag hadat visel nem csak a BKV, de a budapestiek ellen is. Ez pedig elhibázott kormánypolitika, mivel a BKV-csőd könnyedén lehet az Orbán-kormány trójai falova.
Abban az esetben, ha valamikor április környékén valóban bekövetkezik a Budapesti tömegközlekedés-apokalipszis, szó és szám szerint milliós tömegek fogják ezt a kormányt hibáztatni, hiszen Tarlósék – egyéb, érdemi lehetőségek hiányában – mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a füstölgő metró kocsi romok között, tűzoltók és köhögcsélő utasok által körülvéve a Parlament felé mutassanak. Miattuk történt, ők hagyták csődbe vinni a BKV-t, emberek! Miattuk nem tudtok eljutni a munkahelyekre, elvinni a gyerkőcöket a bölcsibe, óvodába, iskolába, ezért és miattuk állt le az egész főváros!
A kormány épp olyan érdekes és kiszámíthatatlan játékot játszik a BKV-val, ahogyan azt az IMF esetében is teszi és egy olyan játszmát folytat, amiben végül saját magának ad majd mattot. Mert ha a BKV leáll, akkor az bizony a kormány felelőssége lesz, akárki akármit mond majd. A közlekedési vállalat a fővárosra mutogat, az pedig Orbánékra és a magukra hagyott, életüket totálisan felborítva érző utasok márpedig úgy fogják érezni, hogy a kormány nem tett meg minden tőle telhetőt az ügy megoldása érdekében. Ez pedig komoly felháborodáshoz, netán demonstrációkhoz vezethet, olyan mértékű tüntetésekhez, amik akár a jelenlegi vezetés elbukásához is elvezethetnek.
Nem hinném, hogy éppen a kormány akarná ezt önmaga számára elérni, akkor azonban teljességgel érthetetlennek tűnik az a hozzáállás, amit ezekben a válságos időkben tapasztalhatunk választott képviselőinktől. Csupán egyetlen oka lehet annak, hogy hagyják a BKV-t a szakadékba zuhanni, ez pedig az, hogy a csőd apropóján totálisan át kívánják alakítani a fővárosi tömegközlekedési rendszert – a BKV kihagyásával és eltemetésével. Felkészülhetünk arra, hogy a beláthatatlanul mély krízissel talán egy időben húzzák ki a kalapból a nyuszit: Jön a bizonyos körzetekre feldarabolt, regionális közlekedési rendszer, amit netán magánvállalkozók (értsd: külföldi érdekeltségű befektetők) fognak majd üzemeltetni, a mindenkori korrupció és protekcionalizmus dögletes szagától körüllengve. Ennek értelmében a BKV elrohasztása és totális tönkretétele nem egyéb, mint egy jól megfontolt, kitervelt privatizációs eljárás, aminek már megint mi, utasok, és választópolgárok isszuk meg a levét.
De mivel ez egy igen kockázatos és túl sok kiszámíthatatlan tényezőt magában foglaló forgatókönyv, kevéssé hihetjük azt, hogy valóban ez lenne a kormány célja. A következő alternatíva azonban még borzongatóbb és még messzibbre vezet, ezáltal talán még hihetetlenebb. Mi van akkor, ha az egész helyzetet egészen mások idézik elő és az egyre közeledő tömegközlekedési katasztrófa nem más, mint egy rafinált eszköz annak érdekében, hogy a mindenféle főáramlattal dacosan szembemenő Orbán-kormányt egy ilyen fővárosi krízissel kényszerítsék végképp térdre és távozásra.
Mindenki jól tudja, hogy jelenleg Magyarország rendkívül komoly össztűz alatt áll, az egész Európai Unió, a Világbank, a teljes gazdasági világ rossz szemmel nézi az úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikánkat, ezzel együtt pedig mind kívánatosabbnak tartják egy kormányváltás kivitelezését. Jól látható az is, hogy ez egyelőre nem megy a már bevált módszerekkel. Az apátiába, közönybe fásult magyar társadalmat nem lehet kitartó, százezres vagy milliós demonstrációkra sarkallni, mindenki el van foglalva a saját túlélésével, és csöppet sem érdekli őket – ütőképes mértékben ? az, hogy bizonyos ellenzéki vonulatok mit szeretnének elérni. A sikeres kormányváltás záloga egy sokkal-sokkal nagyobb skandalum, semmint a benzinárak emelkedése, vagy egy vita az IMF-el. Lehet, hogy a közéletben ezek sarkalatos témák, de a hátköznapok embere, az úgynevezett csendes többség ez ügyekben sem mutatja meg magát, pusztán azért, mert ezek a témakörök – szerinte ? nincs közvetlen hatására a saját kis életére. Ezért aztán az utcára sem fog kivonulni. Ehhez valami több kell, egy olyan pont, ami nem hogy érint mindenkit, de még fájdalmas is lehet.
Tudjuk, hogy a kormány finanszírozási mozgástere finoman szólva is korlátolt, a folyamatos leminősítések és a rendkívül rossz nemzetközi sajtó keményen leapasztotta a forrásokat, ebből következően mindenre egyre kevesebb pénz jut. A kormány sokkal komolyabb problémákkal van elfoglalva ? államadósság, egészségügy, tömeges elszegényedés, a szociális háló összeomlása, stb. ? mint a BKV finanszírozása, ami egyébként is a főváros feladata lenne. Azonban a főváros is pénzügyi csődhelyzetben van, magas az eladósodottsági szint, itt ugyanúgy apadnak a források, jóformán semmire nincs pénz, hát még egy olyan pénznyelő szörnyetegre, mint a BKV. Az egész nem más tehát, mint egy felülről ? a kormánytól független ? vezérelt hadművelet, mely éppenséggel a kormány bukására játszik. Ne feledjük, hogy a jelenlegi BKV-válság katalizátora az MKB volt! Ők pedig miért is ne lehetnének hazai játékosai egy sokkal nagyobb erőnek, ami most minden fronton támadás alatt tartja az Orbán-kormányt? Teljesen egyértelmű, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer tapsikolna örömében, ha a lázongó szellemű jelenlegi vezetés idő előtt távozna és a helyükre egy velük sokkal barátságosabb klientúra kerülne.
A BKV összeomlása és a tömegközlekedés egyik napról a másikra való megszűnése egészen biztosan népharagot váltana ki ? nem azonnal, de napokon belül biztosan ? és ez az elementáris erejű felháborodás ilyen-olyan átjátszó csatornákon keresztül már alkalmas lehet arra, hogy távozásra kényszerítse a most regnáló garnitúrát.
Talán igaz, talán nem, de mindenképpen elképzelhető ez a forgatókönyv. A beszűkült mozgásterű főváros és kormány számára nincsenek felhasználható források, mert erre már tényleg nincs keret és a mostani ellenséges hozzáállás mellett bizonyos, hogy nem is teszik ezt lehetővé azok, akik érdekeltek egy esetleges kormányváltás kivitelezésében.
Körösztös György
