Olvasónk, Siegelinde a családjával szeretett volna elutazni a Nemzeti Színházba, a Lehel téren akartak metróra szállni. A fia jegyet szeretett volna venni, de az automata nagy meglepésükre elnyelte a pénzt, jegyet nem adott. A biztonsági őröktől szeretett volna segítséget kérni, de elhajtották. Azt mondták, hogy sem nekik, sem pedig a BKV-nak nincs köze az automatához, és ha jegyet akarnak, akkor menjenek a Déli pályaudvarra. Hiába fenyegetőzött, hogy panaszt fog tenni az Akácfa utcában, az őrök csak annyit mondtak, hogy “úgyis elhajtanak majd”. Részletek alant:
Kedves BKV-figyelő!
Színházjegyünk volt a Nemzeti Színházba, időre mentünk, a lányom, a fiam és én. A Lehel téri metrómegálló Bulcsu utca felőli lejáratán mentünk le. Lányomnak BKV-bérlete van, én kezeltem a jegyemet a jegykezelő automatában. A fiamnak nem volt jegye, ő bedobott a jegykiadó automatába 320 ft-ot. Az automata nem adott jegyet és a pénzt sem adta vissza. Mivel siettünk és nem volt időnk máshova menni jegyért (meg egyébként sem gondolom, hogy ha a BKV-alvállalkozó által kihelyezett automata rossz, akkor az én kötelességem nyomozni, hogy hol kaphatok jegyet és elmenni érte máshova, pláne, hogy a pénzt is elnyelte), közöltem az ott álldogáló ellenőrökkel, hogy a pénzt az automata elnyelte, jegyet nem adott, nekünk mennünk kell, szeretném felírni az egyikük azonosító számát (ami a karjára csíptetett kártyán volt látható), hogy ha a fiamat kiszálláskor meg akarják büntetni, hivatkozhassunk arra, hogy ők látták az esetet. Ekkor kezdődött a számomra érthetetlen agresszivitás az ellenőrök részéről.
1.) Közölték, hogy nekik ehhez semmi közük és a BKV-nak sem, mert alvállalkozó működteti az automatát. Ez ugyan szerintem jogtalan, mert egyrészt az alvállalkozót a BKV bízta meg, másrészt a BKV kötelez arra, hogy legyen jegyem és ennek megvalósítására rakatta ki az automatákat és ha nincs jegyem, megbüntet. De oké, az ellenőrök ezt a parancsot kapták, ezt kell mondaniuk. (Bár mikor kb. 3 hete az Újpest-Városkapunál jártam ugyanígy, ott a 3 ellenőr végtelenül segítőkész volt, próbálták kiszedni a pénzt az automatából, együtt éreztek velem és egy szóval sem mondták, hogy nincs közük hozzá.)
2.) Amikor megkértem azt az ellenőrt, akinek a karján volt az említett, odacsíptetett kártya, hogy hadd olvassam le a számát, akkor elkezdett forogni, hogy ne tudjam elolvasni, közölte, hogy nem mutatja meg, mert nekem ahhoz semmi közöm, majd levette a karjáról és eltette a zsebébe. A másik ellenőr, aki szintén odajött, közölte, hogy menjünk innen, mert nekik semmi közük az automatákhoz, menjünk a Délibe (!) jegyet venni. Ennek a másik ellenőrnek nem volt a karján kártya. Mondtam neki, hogy akkor az ő azonosítószámát szeretném, vagy a nevét. Közölte, hogy ő most nincs is itt, mert szabadságon van. Mindkettőjük karján rajta volt a karszalag, a sárga “JEGYELLENŐR” felirattal. Közben pedig az első ellenőr közölte, hogy ő nem is ellenőr. Kérdeztem, hogy akkor miért van a karján egy félméteres “JEGYELLENŐR” felirat.
3.) Erre mindketten (eredetileg hárman voltak, de a harmadik eddigre elosont valahova) fenyegetően elindultak felém és minősíthetetlen, emelt hangon, végül már kiabálva fölém hajoltak és azt ordították, hogy azonnal menjek el innen, tűnjek el, semmi közöm a számukhoz. Én továbbra is kértem a számukat, vagy a nevüket, mire a két ellenőr felváltva kezdett velem kiabálni, hogy lehet innen továbbmenni, tűnjek el, nincs itt semmi keresnivalóm, saját felelősségünkre leengednek minket a metróba. Mondtam, hogy az nekem nem elég, mert a pénzem az automatában maradt és így a fiamat megbüntetik, kérem azonnal az azonosítójukat. Mire a második ellenőr (a fiatalabbik) újra felém jött kiabálva, a testét nekem nyomva tolt arrébb és felemelte a kezét fenyegetően a fejem fölé, miközben folyamatosan ordított. Mondtam neki, hogy ne érjen hozzám, mert rendőrt hívok. Erre gúnyosan nevetett és mondta, hogy hívjak nyugodtan. (Mindketten nagydarab emberek voltak és kb. egy fejjel magasabbak nálam.) Ezután az első ellenőr is nekem nyomult testtel és emelte a kezét. Hátraléptem, elővettem a mobilomat és megpróbáltam levideózni őket. Erre az első ellenőr azt üvöltötte, hogy ?elveszem a mobilodat és összetöröm? (ekkor már tegeztek is) és ki akarta kapni a telefont a kezemből, de gyorsan a hátam mögé dugtam. Mondtam neki is, hogy ha kezet emel rám, rendőrség lesz a vége. A rendőrség emlegetésére uralkodtak magukon és nem ütöttek meg, de nem sok híja volt.
Ezután mondtam, hogy az Akácfa utcába megyek panaszt tenni. A fiatalabbik ellenőr gúnyosan nevetett és közölte, hogy “az Akácfából úgyis elhajtanak majd”. Végül lekezelően megkérdezte a fiamtól: “Ez az anyád?”
Ezután hosszas keresgélés után máshol vettünk egy másik jegyet és a fiam azzal utazott.
Számomra a legfelháborítóbb az volt ebben, hogy tudtommal kötelességük kérésre az azonosítószámukat közölni, ők meg ezt megtagadták. Nem értem, hogy ha tényleg semmi közük az automatákhoz, akkor miért eleve ezzel az elutasító magatartással kezdték. Hiszen akkor ők nem voltak hibásak semmiben. (Később persze, az üvöltözésükkel már lett vaj a fejükön.)
Köszi, hogy elolvastátok.
Siegelinde
