A hányások eltakarítása és az üzemidőben történő takarítás régóta megoldatlan probléma a BKV-nál. Ha kifolyik valami a padlóra, vagy ha menet közben valaki kidobja a taccsot, akkor a kosz rendszerint üzemzárásig a jármű belsejében marad, jobb esetben fellocsolják valamivel, vagy szórnak rá egy kis forgácsot. Vajon miért van az, hogy más európai nagyvárosokban ezt a problémát is meg tudják oldani? Miért olyan nehéz minden végállomásra egy vödröt és egy doboz hipót kihelyezni? Várom az érveket és az ellenérveket.
Kedves BKV-figyelő!
Egy rövid történetet szeretnék megosztani veletek és az olvasókkal:
2011. április 15-én 10:50-kor a 97E busz megérkezik az Örs Vezér térre. Utazik rajta egy anya a 3-4 év körüli kisfiával. Még megállás előtt a kisfiú rosszul lesz, kidobja a taccsot. A mama gyorsan felkapja, leugrik vele a buszról a közeli bokrokhoz, de így is szép kis tócsa keletkezik. A mama a sofőrnek nem szól.
Második felvonás: 12:35, Örs Vezér tér, ugyanaz a busz (pont kifogtam). A hányás még mindig ugyanott. 1-2 kört mehetett időközben a busz, de úgy látszik, senkit sem zavart. Idős házaspár érkezik, akrobatikus mozdulattal átlépik a hányást, amely pont a harmadik ajtónál lévő ülés bejáratánál terül el. Ezt látja egy középkorú nő. Leszáll, és odamegy a !dohányzó sofőrökhöz. Elmondja a panaszát. Ők enyhén lekezelően hallgatják, és nagyokat szippantanak közben a cigiből. Az egyik végül elhatározza magát, kinyit egy ajtót, molyol valamivel. Fél perc múlva megjelenik egy !!!locsolókannával a kezében. Felszáll a buszra. Vakarja a fejét, majd megszólal: “Na vigyázzanak a lábaikkal!”. Ezzel a lendülettel beleönt a hányásba 2-3 liter vizet, aminek eredményeképpen az ételdarabkák sugár irányban szerteúsznak, többségében az ülő utasok lábaihoz. Buszsofőr ismét megszólal: “Le kellene szállítanom magukat, és bevinnem a buszt, de azzal nem járnának jól.” Ezzel elintézettnek tekinti a dolgot, és leszáll. Senki nem szól semmit, egy nő csóválja a fejét, a többség fapofával néz előre. Pár perc múlva indul a busz, ahogy halad, a víz még jobban szétteríti a hányást. Később még felszállnak páran, többségük nem néz a lába elé, vagy csak nem érdekli, és simán belelép a maradványokba. Fél órával az indulás után nagyjából a busz negyedén megtalálhatók a széthordott ételdarabkákat. Látszólag senkit sem zavar…
