Jogerősen 15 év fegyházbüntetésre ítélte csütörtökön a Fővárosi Ítélőtábla a móri bankrablással korábban összefüggésbe hozott Hajdú Lászlót megismételt büntetőperében.
A Fővárosi Bíróság 2008. októberében felmentette Hajdút a nyolc halálos áldozatot eredményező móri bankrablás vádja alól, ugyanakkor más bűncselekmények miatt 17 év szabadságvesztésre ítélte. A Fővárosi Ítélőtábla csütörtökön két évvel enyhítette a megismételt eljárásban kiszabott szabadságvesztés mértékét.
A táblabíróság mintegy másfél órás indoklásában kifejtette: a móri ügyben Hajdú Lászlóval szemben változott a legtöbbet a vád, eleinte bűnsegédi magatartással vádolták a bűncselekményekhez használt fegyverek beszerzése miatt. A megismételt eljárásban már társtettesként elkövetett emberölés volt a vád ellene. Rámutatott azonban a táblabíróság, hogy Hajdút soha, még csak nem jogerősen sem ítélték el a bankrablással összefüggésben.
Kifejtette: bár az elsőfokú tényállás részleges megalapozatlanságokat tartalmaz, nem tett eleget a korábban eljáró bíróság az indokolási kötelezettségének, ugyanakkor ezek a megalapozatlanságok másodfokon kiküszöbölhetőek voltak. Mindezek alapján az ítélőtábla szerint nem merült fel kellő indok az ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására.
A bíróság csütörtökön megismételte a Weiszdorn Róbert ítélete során elmondottakat, hogy miként követte el Weiszdorn Róbert és Nagy László a nyolc halálos áldozatot eredményező bankrablást, hogyan mentek Mórra, miként menekültek, vonták őket közlekedési ellenőrzés alá, továbbá mikor és hogyan derült ki, hogy valójában ők az igazi tettesek, nem pedig Kaiser Ede és Hajdú László.
Leszögezte: az eljárás során semmilyen olyan adat nem merült fel, hogy a móri bankrablásban Weiszdorn Róberten és Nagy Lászlón kívül más részt vett volna. Az ítélőtábla szerint az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság helyesen állapította meg, hogy Hajdú László semmilyen formában nem működött közre a bűncselekményben.
Az enyhítéssel összefüggésben a táblabíróság kimondta: beismerő vallomását, az időmúlást nyomatékos enyhítő körülményként értékelte. Kimondta azt is, hogy nem hagyható figyelmen kívül az a lelki teher, hogy évekig úgy állt büntetőeljárás hatálya alatt a móri bűncselekmény miatt, hogy azt nem követte el.
