Az Első Pécsi Polgári Lőegylet titkára szerint G. Ákosnak nem volt időpontja lövészetre arra a napra, amikor a vád szerint egy embert megölt, hármat pedig súlyosan megsebesített a Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében.
“2009. november 26-ra nem volt megbeszélve lövészet. Aznap egy szakmai konferencián vettem részt Budapesten” – mondta a férfi csütörtökön, a Baranyai Megyei Bíróságon tett vallomásában. Utalt rá, hogy telefonon egyeztették a lövészetek időpontjait, G. Ákos azonban tavaly november 15. után nem jelentkezett nála, azóta nem beszélt vele, illetve nem emlékezett rá, hogy beszélt volna vele.
Ennek ellentmond a vádlott telefonjának híváslistája, melyet ügyvédje mutatott be a bíróságon. E szerint G. Ákos november 15. után egyszer, száznegyven másodpercre felhívta a lőegylet titkárát. A férfi erre azt mondta, hogy nem emlékszik, így arra sem, miről beszélhettek.
Az állításnak azért van jelentősége, mert az előre kitervelten, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés kísérletével vádolt G. Ákos a szerdán kezdődött perében csak részben ismerte el bűnösségét. Tagadta, hogy tettét előre eltervezte volna. Írásban azt vallotta: aznap azért vitt fegyvert az egyetemi gyakorlatra, mert utána lőni akart menni.
A bíróság a csütörtöki tárgyalási napra a vádlott több egyetemi évfolyamtársát, csoporttársát is tanúként idézte. Vallomásaikból az derült ki, hogy G. Ákost Macinak, Barna Macinak becézték. Ahogy másokkal, vele is viccelődtek társai, de nem volt ő kifejezett célpontja ezen tréfáknak, személyére bántó megjegyzéseket senki sem tett. A vádlott néha együtt nevetett a többiekkel, előfordult azonban, hogy megsértődött.
Társai többsége semleges viszonyban volt vele, néhányan úgy érezték, hogy elutasító velük szemben, elhatárolódik tőlük, annak ellenére, hogy közeledni próbálnak hozzá.
A lövöldözés napjára vonatkozóan minden tanú elmondta, amit látott, illetve amire emlékszik. Volt, aki látta, amint G. Ákos belelő a már földön fekvő és halálosan megsebesült Dékány Miklósba, egy diák kiugrott az ablakon, mások az asztal alá bújtak, csak a vádlott cipőjét, a padlón pattogó töltényhüvelyeket figyelték, és a durranásokat hallották.
Többen egybehangzóan állították, hogy G. Ákos vállmagasságban kinyújtott karral tüzelt pisztolyából. Volt, akire rá is fogta, de nem lőtt rá. Közben voltak, akik az ámokfutó arcát is megfigyelték. Egyesek határozottságot, elszántságot, koncentrációt, mások dühöt, haragot is felfedeztek rajta.
