Utálok idegen vonalakon utazni, mert a legtöbb esetben nulla utastájékoztatással találkozom. Jó előre felkészülök, nehogy meglepetés érjen. Viszek magammal térképet, kinyomtatom a menetrendet, stb. De így is van, hogy rossz helyen szállok le, vagy rossz megállónál nyomom meg a gombot, mert a buszvezető a megállók nevét képtelen bemondani. Olvasónk is rossz helyen nyomott gombot, és a buszvezető leszállította a buszról, mondván ha jelzett, akkor szálljon is le:
Tisztelt BKV-figyelő!
Ami velem történt egy fél órája, valószínűleg semmilyen következménnyel nem fog járni az illető BKV alkalmazott szempontjából, mégis leírom, mert valószínűleg sokunkkal előfordult már hasonló eset.
Az éjszakai 948-on jöttem haza (szeptember 15, 2009), aki utazott már vele tudja, hogy a Dél-pesti autóbuszgarázsból indul, a másik végállomáson (Csepel, Hollandi út) azonban csak megfordul, nem várakozik semennyit. Ezért nehéz megmondani, hogy melyik busszal mentem, de valószínűleg, ami a Hollandi útról éjjel 2-kor indul. Ezt azért is mondom, mert nem tudtam megnézni sem a busz, sem a buszvezető hölgy azonosítószámát.
Tehát éjjel kettő, már csak ketten vagyunk a buszon, egy férfi és én. Az úr megnyomja a leszállási szándékot jelző gombot, és én is. Mint a megállóelőtt nem sokkal kiderült, elnéztem magam (szembe mentem a busszal, mint szoktam, meg sötét is volt) és két megállóval előbb jeleztem. A busz egyébként is megállt volna, a másik leszálló utas miatt. Én még a megállás előtt jeleztem, hogy nem kívánok leszállni, elnézést is kértem. A megállóban azonban a busz nem akart elindulni, köztünk pedig a következő párbeszéd zajlott le:
Én: Elnézést, hogy megnyomtam a gombot, nem fogok itt leszállni. Buszvezető: De, itt fog leszállni. Én: De nem szeretnék itt leszállni. BV: De itt szeretnél leszállni, gyerünk már! Én: Tessék?! BV: Mondom itt fogsz leszállni, gyerünk! Én: Hát látja, maga miatt nem szeretik az utasok a buszvezetőket. BV: Szájjá má le!
Nem tehettem mást, leszálltam, hiszen ki tudja, hova vitt volna, a fent maradok. Tudom, ez csak egy csepp a tengerben, de ez is mutatja a “jó” viszonyt a BKV dolgozók és az utasok között. Lehet, hogy sietett és tőlem, mint tuolsó utastól gyorsan meg akart szabadulni, vagy már eleve nem voltam neki szimpatikus, nem tudom. De nem értem az eredendő rosszindulatot, amivel irányomban viseltetett.
Ti mit tettetek volna? Lehet ennek az esetnek buszvezető hölgyre nézve valamiféle következménye?
Üdv, Hatláb
