Mit tehet egy ellenőr, ha az utas semmibe veszi, levegőnek nézi? Meg ugye nem ütheti, mert abból panasz születik, és végül –az egyébként normális- ellenőr ütné meg a bokáját. Az utas iratokat nem ad, a rendőrt nem várja meg, a kérdésekre pofátlanul válaszol. Akkor mit tehet az ellenőr?
Kedves BKV-figyelő!
A hétvégére vendégként érkeztem a fővárosba, és autó hiányában sajnos rá voltam kényszerülve a tömegközlekedésre. Nincs ezzel semmi gond, mert olyan utazó/átutazó vagyok Budapesten, aki még 1-2 megállóra is képes jegyet lyukasztani – itthon, Miskolcon megszoktuk a rendet, és nem csinálunk ügyet az ilyesmiből.
Egyik este azonban különös jelenetre lettem figyelmes a Keleti Pályaudvari 2-es metrómegállóban. Este 11 óra körül járhatott már az idő, és elég kevesen voltunk mind az aluljáróban, mind a mozgólépcsőkön. Nekem 3 napos turistajegyem volt, ezért szerencsére nem kellett jegyvásárlással bajlódnom – de, ahogy tapasztaltam, másnak meggyűlt a gondja ezzel. Egy (nem cigány), fiúsra nyírt, pár centis hajú, fehér szoknyás, fehér – ujjatlan – blúzos fiatal hölgy ment előttem a mozgólépcsőn 2 közepes méretű táskával (egyik a hátán, másik a kezében).Odalenn a peronon 3 civil ruhás ellenőr(nő) várt minket, középkorúak vagy talán kicsit idősebbek, 40-50 év körüliek lehettek. Köszöntek, akinek volt, felmutatta a jegyét-bérletét (én is), az említett fehér ruhás lány azonban nem tett semmit, csak elment az ellenőrök mellett, mint aki észre se vette őket. Az egyik ellenőr – szőke, szemüveges, 45-50 év körüli – rutinosan meg is indult utána, és követte a lányt, aki egészen a peron végére elsétált, hogy leülhessen.
Kicsit le voltam maradva mögöttük, ezért nem tudom, mik hangozhattak el köztük, míg odaértek, ám a blog törzsolvasójaként jobbnak láttam közelebb araszolni, hogy ha gond van és szükség van rám, segíthessek (bármelyik félnek is legyen igaza). Először, bevallom, azt hittem, a hölgy talán halláskárosult vagy esetleg értelmi fogyatékos, és azért nem reagált az ellenőr figyelmeztetéseire. Hamar rá kellett azonban jönnöm, hogy egy ritka nagy paraszttal volt dolgunk. Ugyanis a “kisasszony” szándékosan nem vett tudomást az ellenőr felszólításáról, pedig az ellenőr nem kiabált vele, nem rángatta, nem káromkodott (míg hallottam őket). Többször is felszólította, hogy mutasson igazolványt vagy jegyet, de a lány csak ült, mint aki süket. Láttam a tehetetlenséget az ellenőr arcán, és hogy egyre idegesebb attól, hogy ilyen bunkó módon semmibe se veszi őt az utas. Erre a lány váratlanul megjegyezte, hogy tőle beszélhet ott az ellenőr naphosszat, ő úgyse csinál semmit, és “egyébként úgyis szívatja”.
Láttam, hogy az ellenőr telefonon beszél valakivel, elmondta a vonal túlsó végén lévőnek, hogy “nincs a hölgynél se bérlet, se jegy, se semmi” (gondolom, nem volt hajlandó iratokat felmutatni büntetés kitöltésére sem, ha ezt mondta). A lányt ez nem zavarta, csak heccelte a nőt, hogy “hívja csak”, meg hogy őt ez nem érdekli. Miután az ellenőr letette a telefont, a lány hozzátette, hogy “maga tiszteletlenül beszélt velem”, amin őszintén csodálkoztam, hiszen mondom, a beszélgetésük elejéről (10-15 másodperc) lemaradtam ugyan, de utána semmit nem hallottam, ami a legkisebb mértékben is tiszteletlen lett volna – pedig pont ekkor kezdte el az ellenőrt direkt idegesíteni. Felszólította továbbá, hogy az ellenőr mutassa meg neki az azonosító kártyáját, amit az – dühösen – az orra elé is dugott, hogy “itt van, nézze meg”. Megjegyzem, sok ész nem kellett volna ahhoz, hogy magától is észrevegye, ugyanis a kártya végig ott lógott az ellenőr nyakában egy nyakpántra akasztva, jól kivehetően. A bliccelő utas tovább pampogott, mire az ellenőr kifakadt, hogy “tudja mit? a lányom lehetne!” (valóban ekkora volt a korkülönbség). Majd otthagyta a peronon azzal, hogy “a boltból is úgy jön ki, hogy lop, csal meg hazudik!”. Erre a bliccelő lány még utánakiáltott, hogy “lopnak maguknál így is eleget, Szalayné és társai!”, és ezzel gyakorlatilag véget is ért a dolog.
A lány végül az Örs Vezér téren szállt le (ahová kb. 23.10 körül érkeztünk meg, és se rendőrség, se senki nem várta őt), onnan meg a 44-essel ment tovább, ki tudja merre.
Vegyes érzéseket hagyott bennem a dolog. Döbbenet, hogy valaki ilyen engedetlen magatartással, bunkó és sértő viselkedéssel bármit megúszhat. Elítélem az utasverést, meg minden, de a beszélgetésüket hallgatva már én majdnem odamentem, hogy leverjek egy pofont a csajnak, annyira felbosszantott ez az egész. Ha én, és még sok más becsületes fővárosi meg tudja venni a jegyet vagy bérletet, akkor ez a liba miért nem? Ha lopnak a BKV-nál, cégen belül, akkor az utasnak is jogában áll megkárosítani a céget? Másrészt pedig miért nincsenek pont az ilyen kései órákban biztonsági őrök a peronon, az ellenőrök mellett (ismétlem, 3 viszonylag védtelen nőről volt szó…), hogy az ilyeneket kiszűrjék, azonnal rendőrt hívjanak, satöbbi? Miért nincs valami kényszerítő intézkedés ilyen esetekre az ellenőrök tarsolyában? Félre ne értsetek, nem a BKV-t akarom védeni – épp elég abszurd dolgot olvastam már róluk itt a blogon.
Ha kiteszed a levelet, kedves Mihály, akkor azt megköszönöm, hiszen hátha észreveszik a BKV blogot olvasó munkatársai, és együtt kiokoskodnak valami megoldást az ilyen helyzetekre. (tudom, naiv vagyok) Bár már előre sejtem, miféle kommentek születnek majd, azért remélem, sokan belátják, hogy az éremnek mindig két oldala van.
Üdv, Brigi
