Hazugsággal csalta ki az ellenőr az utas adatait

Olvasónk külföldön lakik. Ritkán van Budapesten, de amikor hazajön, akkor BKV-val közlekedik. Legutóbb egy hónapot töltött a városban, és ez idő alatt bérlettel utazott, azonban elkövetett egy hibát. Bérlete mellé nem vett bérletigazolványt, így hiába fizetett 9000 ezer forintot a bérletért, az nem volt érvényes. Az ellenőr akivel összefutott, azt mondta neki, ha vesz igazolványt és bemutatja –idézem- “egy fillért sem kell fizetni”, pedig kellett, méghozzá 3000 ezer forintot. Az ellenőr hazugsággal vette rá az utast arra, hogy kiadja az adatait és aláírja a papírt.

Én még mindig keresem arra a kérdésre a választ, hogy a BKV bérlet miért nem átruházható? Egyidejűleg csak egy ember utazhat vele. Nem mindegy, hogy ki ez az egy ember? Az is érthetetlen, hogy a bérletre a személyi igazolvány számát miért nem lehet ráírni? (Persze csak azoknak, akik átadnák a személyit az ellenőrnek, vállalják az ezzel járó kockázatot.)

Kedves BKV-figyelő!

A velem történtekkel kapcsolatban előre szeretném bocsátani, hogy jogi szempontból valóban “bűnös” vagyok és a BKV ellenőr semmi olyat nem tett, ami átlépte volna a hatáskörét. Ismétlem, jogi szempontból. (Módosítás: a második rész ezt megcáfolja.) De mégis elképedéssel vegyes dühöt érzek, és szeretném hallani (ill. olvasni) mások véleményét.

Jelenleg külföldön élek, ezért csak nyáron és hosszabb szünetek alkalmával tartózkodom Magyarországon. Áprilisban volt szerencsém majdnem egy egész hónapot itthon tölteni, ezért vettem magamnak egy teljes árú havi bérletet. Ezzel a bérlettel minden gond nélkül utaztam három hétig, összefutottam jópár ellenőrrel akik bérletem láttán egy laza bólintással minden alkalommal tovább álltak.

Ám április 21-én 13:45-kor az 5-ös buszon az események másképp zajlottak. Már felszállás előtt láttam az ajtóban álló, magát semmilyen módon nem álcázó ellenőrt. Ez engem a legkisebb mértékben sem zavart, nyugodt szívvel szálltam fel és foglaltam helyet. A busz indulását követően fél percen belül odaért hozzám és a megszokott “Jegyeket, bérleteket!” felszólításra előkotortam és átnyújtottam a bérletem.
A folytatás a következő:

“Bérlet igazolvány?” – kérdi az ellenőr, mire én zavarodottan egy “Tessék?”-kel feleltem. “Szeretném látni a bérlet igazolványát.” – hangzott el újból. “Elnézést, az micsoda?” – kérdeztem kidülledt szemekkel.

Megtudtam hát, hogy nem elég a teljes árú bérletet a pénztárcánkban tárolni, kell ugyanis hozzá igényelni egy műanyag tokot ami a fényképünkkel el van látva. (Ennek az értelmét a mai napig nem látom, hiszen ha nálam van a bérlet más úgy sem utazik vele ugyan abban az időben, de mindegy.) Örülök, hogy most már ezt is tudom, sajnos eddig erről engem senki nem tájékoztatott.

Az ellenőr bőszen mutogatta a miniatűr írást a bérletem hátulján ami erre utal. Igen, lebuktam, nincs műanyag tok a bérletem körül, nem tudtam róla, sajnálom. És már pattant is elő a csekkfüzet az ellenőr zsebéből.

“Nincs semmi gond, nem büntetlek meg, egy fillért nem kell fizetned. Szerezz fényképes bérlet igazolványt és mutasd be az Akácfa utcai irodában 8 napon belül. Ha nem, akkor sajnos 12.000 Ft büntetés jár.” Adatok, aláírás, csekk átnyújtás, viszont látásra. Én pedig kikérem magamnak.

Az egy dolog, hogy amíg kb 2-3 percig rendeztük az adatokat/csekket addig egy kívülállónak teljesen úgy tűnhetett, mintha én egy szokványos bliccelő lennék akit épp elkapott az ellenőr, és kellően megalázva éreztem magam. De az, hogy tisztességesen kifizetek 9 ezer forintot a bérletért (amiért mellesleg nevetségesen rossz ár/minőség aránnyal rendelkező szolgáltatást kapok), majd ezek után még én vagyok a “bűnös”, és rá kell szánnom fél napomat a szabadságomból arra, hogy

– menjek el fényképet csináltatni
– menjek el műanyag tokot igényelni
– menjek el mindezt bemutatni, hogy ne büntessenek meg

Ez számomra elfogadhatatlan, és inkább tartom magam áldozatnak mint bármi másnak. Rendben van, jogilag nem voltam feddhetetlen. De azt hiszem én tisztességesen jártam el, és a hivatásukat túl komolyan vevő BKV ellenőrök pedig igazán találhatnának valaki mást maguknak Megjegyzem, az utánam sorra kerülő 3 emberből 3-nak nem volt hozzám hasonlóan “bérlet igazolványa” és ők is az én sorsomra jutottak.

Második rész:

Eredetileg eddig tartott volna a történet, de azóta további nem várt fordulatokkal kellett szembenéznem amelyek még inkább szalonképessé teszik a levelem. Sőt.

Történt ugyanis, hogy két nappal később úgy döntöttem, elindulok és rendezem az ügyemet a BKV-val.  Moszkva téren csináltattam bérlet igazolványt, bérlet bele, indulás át a városon a délutáni csúcsforgalomtól eltömített utakon, sebaj. Megérkeztem az Akácfa utcai irodába, majd mikor sorra kerültem és átnyújtottam a szükséges papírokat a pénztárosnő némi matatás után a következő rövid ámbár meglepő mondatot ejtette ki a száján: “Háromezer forint lesz.” Emlékeznek még? “Egy fillért sem kell fizetned”, az ellenőr száját pontosan ezek a szavak hagyták el.

Ezt meg is említettem a pénztáros hölgynek, aki minden indok nélkül ordítva közölte velem, hogy akkor mehetek panaszt tenni két ajtóval odébb. Oké. Át is mentem a következő épületbe, helyet foglaltam az ügyintézővel szemben és előadtam a problémám.

A válasz a következő volt: “Maga minden bizonnyal félreértette az ellenőrt, mindenkinek ki kell fizetnie a 3000 forintnyi összeget bérlet bemutatás esetén. Az ellenőrnek nem állna indokában téves információt közölni.”

Feltettem a kérdés, hogy miként lehet az “egy fillért sem kell fizetni” mondatot másképp értelmezni vagy félreérteni bármi módon, de a kétes idegállapotban lévő ügyfélszolgálatis ügyintéző nem tudott semmi értelmeset hozzáfűzni a szabályok ismételgetésén kívül, valamint hogy az ellenőr biztos nem mondott ilyet.

Tehát most már nem csak bliccelő vagyok, hanem hazug is. Ez egyre jobb lesz. Történet vége: nem fizetés (elvből), bírósággal fenyegetőzés, panasztevés, 30 napon belüli kivizsgálás és egy finom bírósági per ígérete. Az ellenőr amúgy a 660-as kódszám alatt működő, őszes hajú, 50 körüli úr volt. Szeretném kifejezni iránta való tiszteletem, az országnak valóban ilyen emberekre van szüksége. És egy ilyen közlekedési vállalatra.

Így jártam.