Olvasónk néhány napja utazott a 109-es buszon, egy hajléktalan társaságában. Előre ment a buszvezetőhöz, hogy értesítse őt a kellemetlen szagú utasról. A buszvezető elfordította a fejét, mikor olvasónk bekopogott hozzá, majd állítólag sértődötten, szándékosan lassan vezetett. Utasunk értetlenül áll a buszvezető viselkedése előtt, hisz a blogot olvasó, bejegyzéseket kommentáló BKV-sok mindig azt tanácsolják, hasonló esetben a buszvezetőhöz forduljunk, ő tud nekünk segíteni. Most akkor mit csináljon az utas?
Kedves BKV Figyelő!
Rendszeresen olvastam a blogot, de nem nagyon szoktam találkozni a rémségekkel, amiket beküldenek az olvasók. Ma (01.25.) délelőtt olyan dolog esett meg velem, amit még most sem tudok hová tenni.
A Flórián térről mentem a belvárosba, és ehhez a hétvégi 109-es buszt vettem igénybe, mert kényelmes, meleg Volvo-busz, és át sem kell szállni. Elől szálltam fel, de hátra akartam menni, mert ott alig voltak. Aztán a csuklós részen felvilágosítottak, hogy miért: egy hajléktalan embertársunk fészkelte be magát a hátsó négyes üléshelyre, és irdatlan büdös. Tényleg, néha meg-megcsapott az illat, hát mit mondjak nem volt kellemes. Ettől függetlenül leültem közvetlenül a csukló előtt, és próbáltam ignorálni a rendszeresen, két-három percenként érkező illatfelhőket. Aztán úgy az Arany János utca környékén elégeltem meg, és gondoltam, ha már úgyis leszállok a Deákon, akkor már teszek is valamit az amúgy nem valami erős állampolgári öntudatomért.
Előrementem az első ajtóhoz, és bekopogtam a sofőrhöz egy “Elnézést…” kezdéssel, amire a reakció egy feltűnően másik irányba való bámulás volt. De nem rövid ideig. Erre nem tudtam mit csinálni, elfordultam, de ott maradtam az ajtó előtt, nem ültem már vissza. Ami ezután következett, az egészen elképesztő volt: LÉPÉSBEN haladtunk a Deák téri megállóig végig a Bajcsyn és az Erzsébet téren. Azt hittem, valami baja van a busznak, viszont a sofőr állandóan elkapta a fejét, és a visszapillantót vizslatta, amikor hátranéztem rá. Nagy nehezen aztán megérkeztünk a megállóba, én leszálltam, hátra sem néztem, de alig tettem 10 lépst, amikor a busz padlógázzal húzott el mellettem.
Szeretném kérdezni a véleményeket, ez vajon mi lehetett? Bosszú, hogy hozzá mertem szólni? Megrémült tőlem? Ennyire meg vannak félemlítve vagy ennyire alacsony szinten állnak a sofőrök? Ez az egész történet nagyon szomorú. Nemrég itt olvastam egy bejegyzésben, hogy a Volán-sofőrök mennyire felelősnek érzik magukat a járművükért és az azon utazókért. A BKV-nál miért nem?
Egy határozott fellépésű ember még agresszív, alja népségnél is tud eredményt elérni, s főleg maga mellé tudná állítani a többi jó érzésű embert… Nem lehet, hogy a BKV-nál be kéne venni egy új kiadást a költségvetésbe, “pszichológus” címszó alatt? (Hogy a vezetőségnek jót tenne egy ilyen, az nem kérdés.)
Üdvözlettel, egy átlag utas
