Szerencsére vannak a BKV-nál olyan jó fej buszvezetők, mint amilyennel olvasónkat is összehozta a sors néhány napja. Dezső a 131-es buszon utazott, ami terelés miatt nem tudott megállni az Örsön. A buszvezető készségesen segített az utasoknak, hogy kevesebbet kelljen gyalogolniuk a terelés miatt, alternatív útvonalat is javasolt. És ez nem minden: Buszvezetőnk saját vicceit osztotta meg az utasokkal, amikkel mosolyt csalt minden utas arcára a reggeli órákban:
Sziasztok!
Az alábbi rövid történést szeretném veletek megosztani, mely a mai nap kezdetén velem megesett.
Szokásos reggeli rutinomnak híven lecammogtam a Füredi utca elnevezésű troli, busz és utasmegállóba, hogy még ébredező testemet az Örs vezér terére transzportáltassam, továbbutazás céljából. Hagytam, hogy a fakó vörös 82-es Troli szenvtelenül elhúzzon az orrom előtt, tudtam, jön még az én utcámba. Végignéztem, ahogy egy 31-es a piros lámpának köszönhetően szabályosan beparkolt a megállóba (ahol egyébként nem áll meg), s a csukott ajtók által elválasztott jelenlegi és jövőbeni BKV-zók bambán bámulták egymást. Végül megjött az mentőangyalom, egy 131-es járat képletes személyében.
Minden egy forgalomeltereléssel kezdődött, a buszvezető kommunikatívan megosztotta velünk utasokkal a tényállást, az örsre nem állhat be, a forgalomirányítás új ukázt böfögött fel, a lámpánál balra, metróig kell vinni az utasokat. A sofőr még felkínálta, akinek ez nem jó, az jelezzen, és az útközben található torlimegállóban leszállhat (onnan pár perc gyalogút az örs), egy hölgy élt is a lehetőséggel.
Már a helyzet kezelésénél meglepődtem, a sofőr úr milyen épkézláb intézkedett, nem akadt el szava, mindenkit tisztán tájékoztatott, a recsegő mikrofon ellenére. Azonban eme vezető beosztású egyén egyéb kompetenciáit is megcsillogtatta a maradék rövidke út során. Úgy éreztem, egy rejtett Stand-up komédiás került a volán mögé. Az alábbi rövid történeteket had idézzem, persze a pontosságuk nem 100%-os.
Az Örsnél lévő piros lámpánál:
“Az ilyen krízis helyzetekre van egy régi jó történetem. Két rendőr találkozik éjszaka egy fiatalemberrel. A fiatalember igen erősen kormányellenes viccet mesél a két biztos úrnak. A fakabátok hangosan hahotáznak a poén hallatán, majd az idősebbik válaszol. Hát ez nagyon jó vicc, felírom. Neve? Foglalkozása?”
Ez egy picit lassabban csapó vicc volt. Pár másodpercig bambán álltam csak a buszon, majd mire leesett, szívesen fejemhez csaptam volna tenyerem, de épp kapaszkodásra használtam : D
Szerencsére a buszvezető folytatta:
“Ezek a mai fiatalok. A kislányom kért meg tegnap, töltsek le neki valami animációs filmet az internetről. Mondtam neki, jól van kislányom, letöltöm, de előbb segíts nekem letölteni azt a 2 mázsa krumplit az utánfutóról.”
Ekkor már az egész busz mosolyban úszott :)
“Meg aztán azt is kérte, vegyek neki új számítógépet. HP-így, Hewlett Packard úgy. Emlékszem, a mi korunkban is volt HP, csak az akkor még Házi Pálinka volt. Az első feles után be Boot-olt a rendszer, a második után a vírusírtás is megvolt.” :D
Ezek után már kész voltam, vigyorogva szálltam le a buszról, mivel megérkeztünk a metróhoz.
Azért leszállás közben még fél füllel halottam a sofőr úr utolsó hozzászólását:
“Ne csüggedjenek, Január, Február, minnyárt itt a nyár!”
Üdv: Dezső, az avid BKV-zó
Nem csak a 131-es, a 2V vonalon is dolgozik egy normális, utasokat tájékoztató buszvezető, aki bár vicceket nem mesél, pozitív megnyilvánulásai miatt mégis helye van itt a blogon. Jöjjön most Ő:
Üdv!
Ma délben (I. 21) mutatták nekem a blogodat és pont ma hazafele menet én is tapasztaltam egy rendhagyó dolgot, amit megosztanék veled.
A 2V busz a Március 15. téren az orrom előtt elindult 13.30 körül, s így állhattam volna a szakadó esőben (a pavilon alatt csövik tanyáztak épp), de a következő, s már benn álló busz sofőrje azonnal kinyitotta a középső ajtót, ahol álltam, hogy felszállhassak, már ez is kellemes meglepetés volt önmagában. Köszöntem neki egy intéssel és letelepedtem, amikor egy angolul beszélő hatvanas hölgy lépett fel a már járó motorú buszra és segítséget kért, hogy juthatna fel a Várba, amikor a sofőr intett neki, hogy kis türelmet kér és odahívott, hogy tudok-e angolul kommunikálni, mert ő azt a környéket nem ismerni, nem szokott arra járni.
A hölgynek elmagyaráztam, miként jut el a Moszkváig, s lépett is volna lefele, amikor a sofőr megkért, hogy szóljak neki: ne szálljon le itt, hanem jöjjön velünk egy megállót, akkor nem kell még ennyit se (kb 50 m) gyalogolnia az esőben. A hölgy meglepődött és megköszönte, majd le is szállt a következőnél, pont a villamosmegállóban. A sofőr magához intett és nagyon megköszönte, hogy segítettem, sőt amikor a végállomáson leszálltam, akkor is utánam szólt, ismét megköszönte és szép napot kívánt meg kellemes utazást. Az igazi imidzs-váltásnak nem(csak) honlapokon és emberbarátinak álcázott reklámanyagokon kéne látszódnia, hanem az alkalmazottak attitűdjén. A mai példa meglepett, nem is egyszer egy rövidke, alig tíz perces utazás alatt, s kívánok mindenkinek hasonló élményeket, amik talán idővel majd elmossák a kétes tisztaságú, csövesszagú járatok és durung ellenőrök képét, s nem fintorogva, csikorgó foggal lépünk majd fel egy-egy buszra.
Üdvözlettel: Viktória Eleonóra
