A a címben szereplő kicenzúrázott mondat egy buszvezető száját hagyta el, miután egy idős úr a megállóban álló buszra, már az ajtók bezáródása után szeretett volna felszállni. Az úr megnyomta az ajtónyitó gombot, majd felszálláshoz készült. A kedves szavakat hallva inkább a megállóban maradt:
Tisztelt BKV-figyelő!
Tegnapelőtt (I. 08) történt az alábbi történet, ilyet még nem éltem meg, pedig 60 elmúltam.
Az Apor Vilmos térről induló 105-ösön utaztam, egyszer csak sztentori üvöltés reszkettette meg a levegőt a vezetőfülke felől: "A k**va anyádat". Nem tudom, kinek szólt, feltehetőleg egy másik közlekedőnek. Hamarosan a Horváth-kerthez értünk (Krisztina-körúti megálló), ahol a sofőr már indulni készült, csukta az ajtókat, de valamelyik valamiért nem tudott becsukódni, ezért a csengő folyamatosan szólt.
Ekkor ért a megállóba egy idősebb úr, aki látva az álló buszt, udvarias kézmozdulatokkal kérte a sofőrt, hogy engedje fel. Pár másodperccel később megnyomta az egyik ajtó melletti felszálló gombot, amitől az ajtó kinyílt (a csengő egész eddig folyamatosan szólt, habár ezt lentről nyilván nem hallotta). Ekkor hallottuk az úton másodszor a sofőr üvöltését: "Hogy b@szd szájba a jó k**va anyádat!" Mindenki elámult, az idősebb úr megtorpant a nyitott ajtó előtt, "én ilyen sofőrhöz nem szállok fel" – mondta hangosan, és a megállóban maradt.
Döbbent csendben utaztunk tovább. A József Nádor téren szálltam le, visszanéztem, egy kopasz, disznófejű sofőrt láttam, és ezt csak azért írom ide, hogy ha ennek alapján ráismer valamelyik kollégája, szóljon neki egy-két szót az emberi viselkedésről.
