Közélet

Anyátokat sorry!

A bérletpénztáros olyan élőlény, akit semmilyen körülmények között nem szabad megzavarni, még akkor sem, ha a munkaideje felét pihenőidőnek használja. Ha mégis piszkálnák (pl. turisták) akkor összeszedi minden bátorságát és üvöltözni kezd csúnyán, magyarul, mert azt a turista úgysem érti. És mi van, ha van ott egy magyar?

Kedves Drága BKV figyelő!
 
Ezen a héten, szerdán történt velem a következő eset.
 
A Keleti Pu. közelében lakom, így ha BKV-val utazom a pályaudvar jobb sarkánál kialakított ideiglenes kék bódéban szoktam jegyet vásárolni. Már, ha van valaki a bódéban, ugyanis az esetek többségében, valami cetli van kitéve, ami arról tájékoztat, miért nem tudok jegyet venni. Majdnem ez történt szerdán is. 11 óra 36-kor érkeztem az elárusító helyhez ahol két fiatal lány várt. Mikor közelebb mentem, hallottam, hogy a két hölgy más nyelven beszél.
Tehát vélhetően turisták voltak.

Az elmaradhatatlan cetli újból kint volt. Azonban azt írták rá, hogy technikai okok miatt nyitás 11-kor. A jegyárus, egy idősebb hölgy hátul maszatolt valami edénnyel.  Kb. 5-6 perc telt így el, amikor feldúlva érkezett meg. Talán azzal a szándékkal, hogy dolgozni kezdjen. Kb. ez történt. Na, mi van, mit akartok? Két lány angolul, két tíz napos bérletet kérünk. Jegyárus, azt az anyátokat nektek, nem hagytok békén.

Két lány: sorry?  Válasz: Anyátokat sorry! Idejöttök nyaralni és engem b*szogattok. Lányok: sorry, I don’t understand, nem értitek? Válasz: Hát azért, mert ti beszélitek a ti nyelveteket én meg az enyémet.

Jegyárus kiadta a kért cuccokat. Lányok el.

Gondolhatod, mennyire földbegyökereztem a gyökértől. Kértem két jegyet, és amikor visszaadta a maradék pénzt, megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy a külföldiek annak alapján ítélik meg az országunkat, amit itt tapasztalnak.

Engem nem érdekelnek a külföldiek üvöltötte jegyárus. Éppen átvettem valamit de nemtudtam rákoncentrálni rendesen, mert ezek itt szarakodtak az ablaknál. A felhozott érv, már-már majdnem meggyőzőtt, mikor újabb kérdéssel rukkolt elő a bennem lévő gonosz. Mondja kedves, a bkv-nál feltétel, hogy a dolgozóknak ne legyen az IQ-juk 60 felett? Ezen egy kicsit gondolkodott, majd újból üvölteni kezdett, hogy neki itt dolgozni kell és nincs ideje semmire és mindenki csak basztatja. Ekkor már úgy üvöltött a mikrofonon keresztül, hogy a járókelők is felfigyeltek kicsi afférunkra.

Még megkockáztattam egy biztosan érti mit mondok című kérdést, de erre az volt a válasz, hogy én nem foglalkozom a külföldiekkel! Éreztem, hogy ebből a helyzetből a távozás lehet az egyetlen kiút.

A matróna még idejében kapcsolt, hogy én valójában most inzultáltam őt. Elkezdett kiabálni, azzal az ízes magyarsággal, amit csak a vonattal dolgozni járó bkv-sok tudnak.

Nem számolt vele, hogy eddigi éveim zömét a hetedik és a nyolcadik kerület utcáin és terein éltem és nem tolerálom, ha trágárságokat üvöltenek a képembe.

Közelebb léptem és jól érthetően közöltem vele, ne üvölts te köcsög parasz, mert elszállíttatlak bódéval együtt. Ekkor egy kicsit meglepődve tekintett le rám. Majd még egy köcsögöt dobtam rá és sietősen távoztam utamra.
 
Kicsit szégyellem magam, hiszen ezzel sikerült alulmúlnom jegyárust, de bevallom jólesett! 

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik