Reggel felébredtem, félkómásan nekikezdtem az e-mailek olvasásának, és a hétvégi postok szerkesztésének. Miközben a leveleket olvastam, azon gondolkodtam, hogy a Moszkva téren videóra vett utasbántalmazó biztonságiak óta, mintha gatyába rázták volna őket, egy ilyen panaszt sem kapok.
Elég volt csak elgondolkodni ezen, és visszacsöppentem a valóságba. Itt a következő éjszakai buszos sztori rugdosással és laptop dobálással:
Tisztelt Szerkesztők!
Az alábbi történet csütörtökön hajnalban esett meg velünk a 907-es buszon. Kalandos utazásban volt részünk csütörtök hajnalban a 907-es éjszakai járaton.
Éjjel kettő óra körül szálltunk fel Kedvesemmel a Vezér utcánál, fáradtan, álmosan, csak arra vágytunk, hogy végre ágyba kerüljünk. Amint becsukódott az ajtó, 4 jól megtermett ellenőr lépett hozzánk, kettő közülük nem is igazi jegyvizsgáló, hanem zöld karszalagos biztonsági őr. Szépek voltak, mondanom sem kell.
Párom előhalászta tanuló bérletét, megmutatta, én viszont “kivételesen” elfelejtettem magammal vinni, ezért reflexből nyúltam a személyi igazolványomért, írjanak csak büntetést, majd bemutatom alkalom adtán, a csekket pedig befizetem.
Ahelyett, hogy a megszokott módon minden elintézésre került volna, a szekusok nekiálltak kötekedni. Hiába magyaráztam, hogy nincs nálam egy árva fitying sem és egyébként is van bérletem, csak éppen nincs nálam, képtelenek voltak felfogni, elkezdtek ordibálni, mint a fába szorult féreg…
A legvehemensebb egy teltkarcsú, középkorú hölgyemény volt, (az a tipikus klimakszos ribanc), megállította a buszt és a következőket mondta : “addig nem megyünk tovább, amíg le nem takarodtok”.
Mivel eszünk ágában sem volt elhagyni a buszt, se szó, se beszéd, kitépték kezemből a málhazsákomat és kihajították az ajtón. Meg kell mondjam, kissé ideges lettem, mivel a táskában ott lapult a laptopom is, meg azért mégsem járja, hogy valaki csak úgy dobálózzon a cuccaimmal éjnek évadján.
Párom szépen felvette a földről én pedig tárcsáztam a rendőrség számát. Ekkor meglepetésemre elindultunk, úgy látszik a “komák” nem akartak találkozni a rend bátor őreivel. A rendőrbácsi ugyan nem akart kijönni a helyszínre, de azt javasolta, hogy tegyek feljelentést rongálás miatt.
A Bosnyák térre értünk (ahol egyébként is leszálltunk volna), de csak most jött az igazi meglepetés. Körbe álltak a bátor BKV alkalmazottak és lökdösni, tolni kezdtek, majd néhány rúgással jelezték, hogy ők bizony bármit megtehetnek a védtelen utassal.
A.
