Szándékosan zárják be az összes pénztárat?

Nem szokásom a bliccelő utasokat védeni, de most mégis megteszem. Szerintetek mit csináljon azaz utas, akinek 2 évre visszamenőleg az összes bérlete megvan, lejárt a bérlete, venni szeretne, de nem tud? Egész nap kölcsön jeggyel utazik, majd mégis megbüntetik? Egy fiatal lány rohanó, szenvedő hétköznapja alant.

Tisztelt BKV, és BKV figyelő!

A mai napon jártam a BKV ügyfélszolgálatán pótdíjbefizetés céljával, amit sikeresen véghez is vittem. Bár nem fizettem szívesen a cégnek, mégis megtettem, elvégre nem akarok én nagyobb balhét. A büntetés módjával azonban vannak fenntartásaim.

A történet elején leszögezném, hogy, nappali tagozatos tanuló vagyok, emellett dolgozom, így napi szinten igénybe veszem a BKV járműveit, mindezt diák havibérlettel. Fontos még, hogy kb. 165 centi vagyok, kb. 58 kiló, tehát nem egy nagy darab leányzó,és napi szinten járok irodába dolgozni, ahova bár nem kihívóan, neméiképp elegánsan és csinosan öltözve járok be.   A bérleteimet kb. 2 évre visszamenőleg be is tudom mutatni, minden elrakok ami ‘hivatalos szervvel’ áll kapcsolatban, nem véletlen. (A jelenlegi bérletem száma: 469074/001, az ez előttié 883658, csakhogy véletlen se lehessen ebbe belekötni.)

Július 14.-én reggel vidékről jöttem fel másodmagammal, az előző bérletem július 13.-al lejárt. Reggel 5.40 körül szálltunk fel a 200-as számú, ferihegyi buszra, ahol mindketten jegyet lyukasztottunk 5.41-or, bár nálam nem, de a kísérőmnél volt két jegy. 6 óra körül értünk a kőbánya-kispesti végállomásra, ahol én bérletet, a kísérőm pedig napijegyet szándékozott venni. Sajnos siettünk, így nem volt időnk kivárni, amíg a 6 órakor nyitó pénztár kinyit, így, 6.05 perckor (!). Az ismerősömnél szerencsére volt egy 10-es jegytömböt, amiből Ő és én is lyukasztottunk 1-1 jegyet. Természetesen a jegyellenőrök már munkába álltak, a jegypénztárnak még nem sikerült kinyitni.  Ezután Ő a Deák Ferenc térnél átszállt, magával vitte a gyűjtőtömböt, míg én a Dózsa György úti megállóig utaztam, haza, zsebemben a jeggyel.. Mikor megérkeztem, szándékomban állt beszerezni a bérletemet, lévén, hogy délután fél2 körül és azután egész nap szükségem lesz rá. Ezért először a jegypénztárhoz sétáltam, keresve a nyitva tartást, ekkor beugrott, hogy bár a bérletfajták változtak, a nyitva tartás nem, és csak hónap 2.-10.éig van nyitva. (Logikus.) Viszont van a megállónál egy bérlet-árusító bódé is, visszamentem ehhez, kerestem a nyitva tartást, kevés sikerrel. Ugyanis az egész bódén nem találtam, és a ‘zárva’ felirat is egy tollal megrajzol A4-es papírlapon volt feltüntetve. Kedves.  Nem idegesítettem magam, gondoltam, hogy délután kicsit hamarabb elindulok, számítva az esetleges sorokra, mivel napközben nyitva szokott lenni a bódé.

 

 

Zárva

 

Délután 13 óra után kicsivel elindultam, leértem a megállóba, ahol két hölgy ült a bódéban, és emberfeletti koncentrálással számolgatták a bérleteket, hol jegyzeteltek, hol összeadtak, ésatöbbi. Bár volt időm, bekopogtam, hogy nem lehetne-e hogy kiadjanak egy bérletet, de nem, elhajtottak azzal, hogy dolguk van, 10 perc. Rendben, 10 percem van. Elintéztem pár telefont, olvastam, újabb 10 perc után még mindig semmi, már 2-3an várakoztunk ott, mindenkit elhajtottak a hölgyek. Ekkor már el kellett volna indulnom, így egy vonaljegyet akartam venni, de mivel direkt, majdnem pontosan 3400Ft-nyi készpénz volt nálam bérletre (amire aznap mindenképpen szükségem volt, mert többszörös átszállással jutok csak el a munkahelyemre) megpróbálkoztam a megálló közelében lévő ATM-ből pénzt felvenni, de az ‘szokás szerint’ az eldugaszolt kártyanyílás miatt nem volt üzemképes. Így vagy vettem volna egy jegyet, ami miatt borul a napom, mert nem tudom bérletet venni, azzal tisztában voltam, hogy olyan átszállási helyeim lesznek, ahol nem tudok bérletet venni, sem pézt felvenni.
 
Vártam még egy kicsit, majd amikor 13.35-kor utolsó próbálkozásom a bérletvásárlásra is kudarcba fulladt, eléggé feszülten végül felszálltam a következő szerelvényre a nyugati felé, remélve, hogy a következő átszállásomon, ahol biztosan tudok bérletet venni, ezt vérge meg tudom tenni anélkül, hogy megbüntetnének, tulajdonában az eddigi bérleteimnek, aznapi jegyeimnek. Előtte készítettem egy fényképet a hölgyekről, és azt tervezgettem, hogy legalább azért felszólalok, hogy a nyitva tartást tüntessék már fel a bódékon.

A nyugatinál szálltam le, ahol elindultam felfelé, nagyon-nagyon feszülten, lévén, hogy ha valami van a világon, amit utálok és semmiképp se sülhet el jól az a bliccelés.
Elővettem a bérletem, remélve, hogy úgy nézik meg, ahogy ‘szokták’, gyakorlatilag meg se vizsgálva a bérletet. Az egyik szélső lépcsőn mentem fel a nyugatinál a Teréz krt. felé, a lépcső tetejére érve felmutattam a bérletem, majd kifordultam és elindultam a lépcső tetejénél, oldalt lévő bódéhoz, bérletvásárlás céljával.

Valószínűleg a hirtelen irányváltást láthatta meg egy ellenőr (127.es számú) és szépen elkapta a bérletet tartó kezem, amitől már csak azért is rosszul vagyok, mert annál jobban nem utálok semmit, ha idegen férfiak fogdosnak, másrészt pedig erősen felfokozott idegállapotban voltam. Ki akartam szabadítani a kezem az úréból, ekkor gyakorlatilag még jobban ‘rámfogott’, amiből aztán úgy kellet kitépnem magam, közben mondott is valamit az úr, látta is a bérletem, én valamit mondhattam a Dózsa György úti megállóban lévő hölgyekről, lényeg, hogy kiszabadultam és vettem egy bérletet, remegő kézzel, a sírás határán még a diákigazolványom számát is ráírtam.

Ahogy kifelé mentem, ott várt az úr, kérte a bérletemet. Megmutattam, elmagyaráztam, neki a történeteket, a hölgyeket, hogy lehetetlenség normálisan bérletet venni, megmutattam januártól az összes bérletem,  és már vettem volna elő a reggeli jegyeket, és igencsak határozottan közöltem, hogy ezek után ennyi bérlettel és jeggyel, kétszeres, nem az én hibámból sikertelen bérletvásárlás után én nem fogok büntetést fizetni.
Ekkor kérte, hogy mutassam a diákomat, és hogy érvényes-e. Én szépen kicsúsztattam egy picit a diákom, eltartva a tokjától, hogy látsszon a matrica, ekkor kikapta a tartójából és elvette. Na itt durrant el az agyam. Követeltem hogy adja vissza, nincs joga elvenni, erre azt állította, hogy ‘a diákhoz van joga’. Próbáltam visszavenni, de a 165 centimmel és 58 kilómmal nem voltam ahhoz elég. Közben megírta a büntetést, amit először nem akartam aláírni, de erre az volt a válasza, hogy akkor nem kapom vissza a diákom, és látva, hogy már hajlik is a kezében, félve attól, hogy még el is törik, aláírtam. Fantasztikus.

Úgyhogy volt januártól folyamatosan pár bérletem, aznapi vonaljegyeim, fényképem a dolgozó-vagyis nem dolgozó hölgyekről, egy csinos kis büntetésem, és egy fantasztikus fizikai élményem egy ellenőrrel. Kb. 3 napba telt mire nem lettem rosszul minden középkorú férfi látványától a különböző járműveken.

Előre leszögezném, hogy nincsen bajom az ellenőrökkel – sőt, inkább legyenek, mint mocskos, büdös, ingyenélő-és utazó társaim legyenek. Szerintem az utóbbi hónapokban rengeteget javult a morál is, leszámítva, hogy heti 2-3szor biztos hallok egy olyan megjegyzést, ami a nemiségemre irányul, de ezt megfigyeléseim szerint a ‘biztonsági szolgálat’ engedi meg magának, és nem az ellenőrök. De ehhez idővel hozzászokik az ember, zenehallgatás közben pedig észre sem kell venni.
 
Viszont lennének elég komoly kéréseim és kérdéseim:

-Egyrészt a bérletárusító bódékra ha már a ‘zárva’ feliratot fel tudják karcolni, legyenek már képesek erre a nyitva tartással is. Ha alvállalkozó üzemelteti a bódékat, kérem, mint megbízó, tegyék ezt kötelezővé. (egy körlevélbe kerül).

 

-Ha fontos dolga van az elvileg bérletárusító hölgyeknek, akkor azt talán ne az üveges bódéban tegyék már, a várakozó vásárlók szeme láttára, kettesben.

 

-Tényleg logikus most, a megváltozott bérletfajták után is meghagyni a hónap bizonyos napjain nyitva tartó pénztárakat továbbra is úgy üzemeltetni?

-Ha nagyon fontosak a BKV-nak a fizető utasok, nevezzenek már ki pár embert (szerintem elég arra egy is) aki esetleg figyel arra, hogy legalább a metrómegállókban lévő bérletpénztárokhoz közel legyen egy működő ATM. (Azt sajnos nem merem kérni, hogy a kártyás jegypénztárak számát növeljék…)

-Kérem ezek után adják ki utasításba az ellenőr kollégáknak, hogy 100kilós alfahímekre és rikácsoló öregasszonyokra is nyugodtan fogjanak rá, ne csak viszonylag alacsony leányzókra. Elvégre ezek után az úgy fair.