Ma ellenőrös napot tartunk, ami annyit tesz, hogy ellenőrös történeteket teszünk csak ki. Jöjjön következő olvasónk levele, akinek volt jegye, mégis meg akarták szívatni:
Kedves BKV Figyelő!
Régóta olvasom a blogot, de nem gondoltam, hogy egyszer írni is fogok nektek! Ami történt az egyszerre szánalmas és felháborító.
Július 2-án, szerdán délután utaztunk egy hölgyismerősömmel a földalattin a Vörösmarty utcától a Deák térig (maga az eset 14:35 és 14:40 között történt). Én vonaljegyet lyukasztottam, neki bérlete van. A Vörösmarty utcánál nem voltak ellenőrök, a Deák téren igen. Vagyis nem ellenőrök, hanem a mostanában igényesebben öltöztetett biztonságiak, ott álltak hárman (két férfi és egy nő) a jegykezelő automatáknál, ahol a két irányból leér a lépcső. Ismerősöm a hármas metróval akart továbbutazni, én találkozni készültem valakivel a hármas metró mozgólépcsőjével szemközti pékségnél, aztán a felszínre mentünk volna.
Itt kezdődtek a problémák. Az egyik őr elkérte a jegyemet, megnézte, és
mondta, hogy ha tovább akarok menni, akkor lyukasszak jegyet. Mondtam, hogy a kijárat felé megyek. Erre ők: megváltozott a rend, ott nem lehet kimenni, csak átszállni; ha ki akarok menni, akkor menjek vissza a lépcsőn, és a földalattin keresztül tudok kimenni. Azt hittem, viccelnek, hiszen 16 éve erre járok szinte nap mint nap, és soha fel sem merült ilyen nonszensz. Mosolyogtam és mentem volna tovább, de akkor a termetesebb férfi (lásd a mellékelt képen) elém állt. Ha ki akartam kerülni, ő is arrébb ment, majd csatlakozott hozzá a másik férfi kolléga is. Lényegében sorfalat álltak előttem. Ha ki akartam kerülni, visszafelé tuszkolt. Ne érj hozzám, mondtam, mire ő: „mér’, miből vagy te, aranyból?”. Próbálkoztam érvelni, hogy azok is ugyanolyan kijáratok, tehát ott is ki lehet menni, de ez nem vezetett eredményre. Szó szót követett, mindenki ismételte a magáét (szerintük nem lehet arra menni, szerintem igen), a vita pedig egyre ingerültebb lett. Mondtam, hogy meg akarom ezt beszélni a főnökével, hívja ide, mire ő: „hívjad te!”. Egyre nagyobb hévvel ismételgették, hogy ott nem fogok kimenni, mire kifakadtam, hogy az a baj, hogy eleve csalónak gondolnak. Felajánlottam, hogy jöjjön el velem odáig és nézze meg, hogy valóban kimegyek és nem átszállok (hihetetlen, még én alázkodtam meg!), de azt válaszolta, hogy nem hagyhatja el a helyét.
Ennyi huzavona után ismerősömnél betelt a pohár, és rájuk kiabált, hogy miért azt b***tatják, akinek van jegye, ahelyett, hogy a bliccelőkre figyelnének. Ez annyira kizökkentette őket, hogy sikerült elhaladnunk mellettük. Talán két másodperc sem telt el, és ismerősöm után kiáltott valamit a nagyobb darab férfi. Hogy pontosan mit, arra nem emlékszem, arra viszont tisztán, hogy a „ribanc” szó szerepelt benne.
Ekkor szakadt el a cérna. Visszamentem a köpcöshöz. Mit mondtál? Ismételd el! Erre a szokásos biztonsági őr testtartás következett: 5 centire odajött és azt vicsorogta az arcomba, hogy „jól hallottad”, nyomatékosításképpen pedig egyik vállával megtaszajtott.
Nyilván nem álltam le öltönyben-nyakkendőben verekedni vele, helyette lefényképeztem a telefonommal, majd felmentem a forgalmi irodába, hogy segítsenek kideríteni az őrök felettesének elérhetőségét. Maximálisan segítőkészek voltak. Anélkül, hogy bármit szóltam volna, tudták, hogy panaszról van szó. Azt mondták, rendszerint nem lehet elérni az illetőt, és ez most is így volt, pedig nagyjából negyed órát vártam, és az irodaiak hívták őt vonalason is és a mobilján is. Azt hiszem, nekik, a munkájukat becsületesen végző BKV alkalmazottaknak is mélységesen elegük van abból, hogy ilyen alakokkal mossák őket egybe.
Felháborítónak tartom, hogy érvényes jegyem ellenére lényegében belém kötöttek. Azt, amit tettek, és azt, ahogy tették. Viselkedésükre nincs mentség.
Képtelen vagyok felfogni, hogy lehet, hogy egy céget ennyire nem érdekel az, hogy milyen kép alakul ki róla az emberekben. Csak itt, ezen a blogon már legalább tíz hasonló történetet olvashattunk a biztonságiakról. Ha a BKV egy versenyszférában működő cég lenne, már régen szerződést bontott volna velük. A főváros vezetése sem gondolhatja komolyan idegenforgalmi terveit, amíg ilyenek történhetnek.
Üdvözlettel: Agyoncs apó
mondta, hogy ha tovább akarok menni, akkor lyukasszak jegyet. Mondtam, hogy a kijárat felé megyek. Erre ők: megváltozott a rend, ott nem lehet kimenni, csak átszállni; ha ki akarok menni, akkor menjek vissza a lépcsőn, és a földalattin keresztül tudok kimenni. Azt hittem, viccelnek, hiszen 16 éve erre járok szinte nap mint nap, és soha fel sem merült ilyen nonszensz. Mosolyogtam és mentem volna tovább, de akkor a termetesebb férfi (lásd a mellékelt képen) elém állt. Ha ki akartam kerülni, ő is arrébb ment, majd csatlakozott hozzá a másik férfi kolléga is. Lényegében sorfalat álltak előttem. Ha ki akartam kerülni, visszafelé tuszkolt. Ne érj hozzám, mondtam, mire ő: „mér’, miből vagy te, aranyból?”. Próbálkoztam érvelni, hogy azok is ugyanolyan kijáratok, tehát ott is ki lehet menni, de ez nem vezetett eredményre. Szó szót követett, mindenki ismételte a magáét (szerintük nem lehet arra menni, szerintem igen), a vita pedig egyre ingerültebb lett. Mondtam, hogy meg akarom ezt beszélni a főnökével, hívja ide, mire ő: „hívjad te!”. Egyre nagyobb hévvel ismételgették, hogy ott nem fogok kimenni, mire kifakadtam, hogy az a baj, hogy eleve csalónak gondolnak. Felajánlottam, hogy jöjjön el velem odáig és nézze meg, hogy valóban kimegyek és nem átszállok (hihetetlen, még én alázkodtam meg!), de azt válaszolta, hogy nem hagyhatja el a helyét.
