Tegnap nosztalgiavonatok voltak a fogaskerekű vonalán. Aki ott volt kipróbálhatta, milyen is volt régebben a fogassal utazni. Sajnos én nem tudtam elmenni, de ZBR a blog tudósítójaként mindenről beszámol nektek.
Előrebocsájtom: elfogult leszek. A Fogas a BKV (egyik) élüzeme. Itt minden úgy működik, ahogy működnie kell. Egy kicsiny, de lelkes kollektíva: gondozza a környezetet (pl.: virágok), vigyáz az eszközökre, kiveti maga közül az alkalmatlanokat. Tehát, ha nem Városmajorból indultunk volna, még akár azt is hihettem volna, hogy egy ausztriai fogasozáson járok, mondjuk a Schneebergen.
13.30 körül érkeztem Városmajorba, majd a “kutyaházban” megvettem a két vonaljegyemet, ugyanis ezzel lehetett felszállni a nosztalgia fogasra, amely a második vágányon állt, kordonnal elkerítve. A kordont jó messzire rakták, így a jármű remekül fotózható maradt. És ha már a fotósoknál tartunk, elmondom, hogy igen sokan voltak a sajtótól: Metro újság, Duna TV. Érkezésem körül már képződött egy kisebbfajta sor, ennek a végére én is beálltam. Sokan tartottak a tolakodóktól, voltak is szép számmal, de a 90%-ukat a beléptetést végző fogasos dolgozók szépen elküldték. A kocsiban lévő ülőhelyek száma erősen limitált volt, mindössze 6x darab hely volt. Volt, aki már nem fért fel, de hála annak, hogy elég gyengén volt hirdetve, azért nem volt veszélyes a lemaradók tömege. Kaptunk szép lila jegyet is.
14.01 a menetrend szerinti járat nem indul el, ajtóhibája van. 14.02 a műszakosok odaérnek, segítségükkel egy percen belül indul. 14.04 az elöttes vonat késése miatt mi sem indulunk még. 14.06 Kilövéééés :)
Csak a keresztek (vonattalálkozások) miatt álltunk meg. Olyankor kicsit megállt a levegő az utastérben, egyébként a fák közt elviselhető idő volt.
Aztán felértünk a hegyre. Jó volt. Kerestem magamnak jobb ülőhelyet, lefele kicsit szellősebben jöttünk, de azért nem volt könnyű dolgom. Aztán megindultunk lefele, pontban 44-kor. Az ajtónál figyelmes lettem arra, hogy a jármű felépítménye érezhetően együtt csavarodik az alvázzal. Hiába, a nosztalgia járművekben még lehet érezni igazán a vasutat (talán ez adja a varázsukat igazán)! Svábhegytől lejjebb van egy biztosított útátjáró, ott felfele akkorát döccentünk, hogy az utasok 90%-a azt hitte, hogy siklottunk.
Sajnos a nosztalgia fogas továbbra is ritkaság marad: a sárga szerelvény, mely egy mozdonyt is tartalmaz, nem közlekedhet a peron, az elektromos rendszer, nomeg a saját üzemképtelensége miatt (amúgy gyönyörű az állapota). A zöld kocsihoz pedig kell egy SGP motorkocsi, amit viszont csatolgatni kell, hétvégéken ugyanis mindent be kell vetni, ami képes mozogni (ez értelemszerűen kizárja a hétvégi nosztalgiafogast)… Pedig érdeklődés van rá, ahogy láttam. No, de majd az SGP szerelvények cseréjekor az új alacsonypadlós megaszuper, Moszkva térig járó fogas mellett majd talán elfér egy-egy nosztalgiamenet is. Így is azt hiszem, hogy köszönet illeti a fogas dolgozóit a mai napért!
