Üdv Figyelő!
Az eset ma (2008.06.17) történt velem úgy 11 óra felé. A gyors 130-as buszról akartam a Nagy Lajos Király útján átszállni a 3-as villamosra. A buszról még úgy tűnt, hogy el fogom érni a villamost, de mire odaértem az átkelőhöz már gyanús lett, hogy nem jön össze. Kikaptam volna a zsebemből a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, de hoppááá, a 130-ason kicsúszott a zsebemből.
Idegsokk, dejavu (egyszer pont ugyanígy hagytam el a telót), találtam egy telefonfülkét, beledobtam az egyetlen százasomat, és zavaromban fölhívtam a különleges tudakozót :) , aki megkísérelte nekem lediktálni a BKV zöldszámát (kapcsolni nem tudta). Persze pont ilyenkor jön oda füvet nyírni valami gépparaszt, szóval csak annyit tudtam meg, hogy 0680… és megszakadt.
Következő ötlet már jobban sült el, megvártam a 80-ast, ami 5 perc múlva jött, és vázoltam a pilótának a történteket. Ő erre rögtön hívta a központot, akikkel a rádió állapota miatt nem sikerült rögtön kapcsolatot létesíteni, így visszahívták a központból mobilon. (volt headset).A központos hölgy elkérte a telefonszámomat. Majd 2 megálló múlva hívott az eredménnyel, a telefonomat egy hosszú göndör hajú fiatalember találta meg, aki vár a Stadionoknál. Bódottá :)
Leszállok a stadionoknál, és rohanok a szolgálati helyiségbe az állomás túloldalára. Ott pihenő buszvezetők néztek rám kerek szemekkel, és a 130-as pilótája közölte, hogy ő bizony beszélt a központtal és megnézte a helyemet, de nem talált semmit, újabb pánikroham, de lassan összeállt a kép: a vezető nem azonos a becsületes megtalálóval! :) Kérésemre a 130as busz pilótája rendelkezésemre bocsátotta saját mobiltelefonját, hogy azon fölhívva a saját készülékemet megismerhessem annak tartózkodási helyét.
A kedves megtaláló a metróállomás átellenes (Hungária körút felőli) végénél várt. No itt már futottam. Kedves fiatal srác várt türelmesen kezében a telefonommal, melynek értéke ugyan elhanyagolható, de a benne tárolt feljegyzések és telefonszámok igen értékesek számomra. Ki sem tudtam eléggé fejezni hálámat, rögtön indult a dolgára. 10 percre rá fölhívott a központos hölgy, hogy megkaptam-e a telefonomat.
Köszönetet mondok: A srácnak, megtalálta a készüléket, és türelmesen várt, amíg én rohangáltam ész nélkül. Köszönetet mondok: A 80-as troli (XXX-es számú gép) vezetőjének, aki nem hajtott el, hogy ne zavarjam vezetés közben, sőt kedvesen, érdemben foglalkozott a problémámmal. Köszönetet mondok: Az épp szolgálatban lévő központos hölgynek, aki az egész “mentőakciót” koordinálta. Köszönetet mondok: A 130-as busz vezetőjének, aki saját telefonját adta oda használatra.
Mennyi az esély rá, hogy egyszerre 4 ilyen remek emberrel találkozzon bármelyikünk, fél órán belül? Netán mégis van remény?
Szép napot!
Tibor
Mert ugye az nem ember, aki folyton azt lesi, hogyan lehetne az utassal kicseszni. Tibor barátunk elhagyta a telefonját, és 4 rendes BKV dolgozó közreműködésével hamar meg is találta. Örülök, ha ilyen levelet kapok. A levél végén a segítőkész trolis számát kiikszeltem, nem szeretnénk, ha a vezetés közbeni beszélgetésből még a dolgozónak lenne baja.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
