Kedves BKV-figyelők!
Sajnos autómentes életemben rákényszerülők a BKV sokszor kritikán aluli járataira. Az a legkevesebb, hogy a felnőtt bérletemért a havi jópárezer forintot kicsit sokallom, főleg a tisztaság – köhöm- koszosság tükrében, de egye fene, becsületes embernek tartom magam, amit használok, azért fizetek is. A 7-es buszok vonalának állandó utasa lévén azonban rájöttem, hogy igazán nem lehet egy rossz szavam sem, hiszen a vidámparki belépő árát könnyen megspórolhatom:
– a buszvezetők sokszor feszültségüket azzal vezetik le, hogy az immáron (az utak minőségi állapota miatt) 30 km/órára mérsékelt sebességkorlátot többszörösen átlépik, azon szórakozva, hogy egy hirtelen fékezésnél ki fog az utasok közül nagyobbat esni. Ez kb. egy hullámvasúti túrával ér fel.
– előfordult már, hogy a Hungária körútra úgy indult el a drága vezetőnk, hogy nekünk már villogott a lámpa, és mire kiértünk, nem csak hogy eltorlaszoltuk az autók útját, hiszen a villamos is elindult kérlelhetetlenül, de mindezzel ugye az utasokból is egészséges rémületet váltott ki a helyzet. Akárcsak a szellemkastély.
– megesett, hogy szintén e kereszteződésnél meglepve konstatáltuk, hogy alkalmi (?) sofőrünk nem is a jó megállóba hajt, hanem megáll a régi villamos sínek melletti úton, s felháborodva kiabál a rá csúnyán néző utasoknak, hogy de hát ő ma van ezen az útvonalon először, meg egyébként is ezmegaz. Ráadásul Vágó István műsorában érezve magát telefonos segítséget kért – legalábbis gondolom nem ismerőseivel csevegett első napján… Teljesen a tükörterem feeling hatott át – kijutunk-e innen valaha – mondjuk élve. :-)
Más. Kedvesemmel beszélgetve elkerekedett a szemem, amikor én azt panaszoltam neki, hogy a 40-es busszal hazafelé erős cigarettafüstben utazhattam, hiszen a vezetőt mindez nem zavarta – hogy is zavarta volna, ő dohányzott. Erre mondta azt Kedvesem, hogy ezen ne lepődjek meg, ez ezen a vonalon teljesen mindennapos esemény.
Szegényeknek alig van idejük cigizni. Úgy gondolom, hogy nem vagyok az a reklamálós állampolgár, sose vittem még vissza semmit boltba se. Ha rossz az áru, akkor én is hibás vagyok, nem néztem meg eléggé a terméket és adatait. Most azonban szeretném visszavinni a BKV-t a származási helyére, és ha már a sztrájkok idején tökéletes megértéssel vettem ki szabadnapot munkahelyemen, és zsörtölődés nélkül álltam, hogy üzemkezdetkor elkérjék a bérletem, akkor most az egyszer abban reménykedem, hogy a sok pénz és türelem nem hiábavaló – valaki majd egyszer megreformálja a vállalatot, és mondjuk motiválja a sofőröket, hogy emberi módon végezzék munkájukat, amiben emberi életekért is felelnek.
Végezetül pedig szeretném elmondani, hogy nem általánosítok, vannak igenis kedves sofőrök.
Köszönettel a megértésért: egy utas a sok közül
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
