Május 28. kb. 17:45
A 233E szokatlanul nagy sebességgel érkezett a Ferenciek terére, a Jégbüféhez. Felszálltam, és pillanatok alatt kiderült, hogy a gyors entrée nem véletlen műve volt csupán. Kisvártatva ezerrel húztunk át az Erzsébet hídon, majd a további útvonalon. Közben heves fékezések és irányváltások tették az utazást olyan élvezetessé, mintha a hullámvasutat transzponálták volna vízszintes síkba. Mások nevében nem szívesen nyilatkoznék, de kezdtem úgy érezni, mintha nem csak a kb. 36 fokos meleg miatt izzadnék (mert az kb. annyi volt a lerobbant állagú buszon), hanem konkrétan a zabszem szorongatásától folyt a verítékem. Szóval – bevallom – nem bátor férfimivoltom fitogtatására alkalmas volt a helyzet. A hangulatot csak fokozta vezetőnk humora, amely csak a nagyokhoz hasonlítható csak. Ilyeneket mondott, pl.: a következő megálló az Adria… helyett a Leányka utca. Az első ajtó nem működik, a második elromlott, a harmadik nem nyílik, a negyediket nem nyitom ki (aztán mindet kinyitotta). Majd: a Savanyú Jenő tér következik (Savoyai Jenő helyett, ha, ha, ha.). És persze közben a vén csotrogányt meghazudtoló sebesség, hirtelen vad fékezések, irányváltások. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor végre leszállhattam, de komolyan aggódtam kedves ismerősöm testi (és szellemi) épségéért, akivel együtt utaztunk, de neki még három megállót ki kellett bírnia.
Több gondolat is járta az agyamat a sofőrt illetően, miszerint ő 1. tökrészeg 2. tökhülye 3. mindkettő
Persze a legvalószínűbb, hogy símán csak megártott neki a kora nyári (késő tavaszi) nagy meleg, ettől képzelte magát átmenetileg Humor Haroldnak. Ehhez persze joga van, csak épp pillanatnyilag kb. 80 ember és 5 tonna (?) csuklós vas volt rábízva.
Kedves BKV! Ha van rá mód, az ilyenből inkább kimaradnék, ha lehet. Talán valami tanácsadó cég segíthetne jópénzért megtalálni a megoldást. A jegyárakból, önkormányzati és állami támogatásból biztos fussa rá.
Help!
