Tisztelt BKV-figyelő!
Először is szögezzük le: nem járok BKV-val. Ha mennem kell valahová a városban, akkor bringázok, munkába meg a céges busszal járok. Ha néha igénybe is veszem a közösségi közlekedés szolgáltatásait, akkor mindig veszek jegyet. Ez így normális, szerintem.
Tegnap éjjel viszont kénytelen voltam az éjszakai járatot választani – taxira már nem futotta, elittam ?. A körúton szálltam fel, jeggyel a zsebemben, de mivel zsúfolásig tele volt a busz, a lépcsőig jutottam. Az ajtó két oldalán a buszon láthatósági mellénybe öltözött emberek voltak, hátukon „Biztonsági Szolgálat” felirattal, bomberdzsekijük alsó részén „Ellenőr” karszalaggal. Ahogy elindult, rögtön szólt is egy ilyen öltözetű hölgy, udvariasan:
-Jó estét! Jegyet vagy bérletet kérem! – Odanyújtottam jegyem, amiből egy darabot letépett és visszaadta. A letépett darabot laza mozdulattal elejtette.
-Bocsánat, leesett egy darab…- szóltam neki, mire ő:
-Igen, tudom, direkt dobtam le! – és rám mosolygott, majd visszafordult és beszélgetett tovább a társával.
Nem értettem. Többek közt azért vannak az éjszakai járatokon, hogy a rendet fenntartsák. A rendbe meg beletartozik a tisztaság. Vagy nem? Nézegettem, nézegettem, és sehol nem láttam a kitűzőjét. Mint rendes olvasó – és utas – tudom, hogy akkor ellenőrizhet jogosan, ha a szabályoknak megfelelően van felszerelkezve: karszalag a felkaron, kitűző a mellkason. A következő megálló után feljebb tudtam lépni, így meg is tudakoltam:
-Bocsásson meg, kitűzőjét láthatnám? – kérdeztem azzal a feltett szándékkal, hogy írok a szemetelése miatt az ügyfélszolgálatra. Elvörösödött, és elkezdte túrni a zsebeit. Egy bomberen van pár, végigtúrta mindet, de a fránya kitűző csak nem akart előkerülni.
-Bennhagytam…- mondta.
-Semmi baj, itt van az enyém, írd fel ezt – kapcsolódott be a másik ellenőr, és mutatta a biztonsági szolgálatos igazolványát.
-De hát ezt ki kellene tűzni szabály szerint, nem? – kérdeztem. – A karszalagnak meg felkaron, jól tudom?
-Háát, azt nem lehet felhúzni, nem jön fel. – kapcsolódott bele a harmadik
– A kitűzőt nekünk meg nem kell kirakni.
-Hogy-hogy nem kell? Akkor Önök nem is ellenőrök?
-Mi nem, mi biztonságiak vagyunk, de elvégeztük a tanfolyamot, így ellenőrizhetünk.
-Akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak Önökre is, nem?
-Nem, nekünk nem kell kitűző. Sok a részeg éjszaka, és ha letépik, azt nekünk ki kell fizetni, ami tízezer forint. Ezért nem kell kiraknunk.
-Pedig nektek is ki kell rakni – szólt bele a csevegésbe egy civil hölgy – én is ellenőr vagyok, és MINDENKINEK ki kell rakni a kitűzőt.
-Nem, rosszul tudod, nekünk nem kell! – torkollták le ketten is.
-Na, majd reggel megkérdezem a központban. – zárta rövidre, majd leszállt.
Mivel én is leszálltam, így nem is írtam fel semmilyen adatot, hanem siettem a következő buszhoz.
Menetrend szerint érkezett, itt is minden ajtónál két hasonlóan öltözött személy teljesített szolgálatot. Felszállás után itt is köszöntek, kérték a jegyet vagy bérletet, jeleztem, vásárolni fogok jegyet, amint látom, hogy valóban jogosult kérni tőlem a jegyet: rajta sem volt kitűző. Átfordultam a másik oldalra, őrajta sem. Kérdeztem, van-e, mire szintén lázas zsebturkálás kezdődött…úgy tűnik, éjszaka ez ellenőri sport. Amint felkerült a kitűző, kifizettem a jegyet, és már le is szálltam, következő buszra átszállni. Azon viszont már mintaszerű volt a kiszolgálás, kitűző, karszalag a helyén, kértem jegyet, úgy adta oda, hogy ki is lyukasztotta, udvarias volt végig.
Végeredmény: három járatból egy buszon volt rendes „kiszolgálás”. Ezért fizessek 350 forintot?
Érdekelne még, hogy ha nem is a BKV kötelékébe tartoznak a biztonságiak, ha bármi van (pl.:panaszt szeretnék tenni ellene), ki jár el? És valóban nem kell kirakniuk a kitűzőt? Vagy ha „letépik a részegek”, valóban ki kell fizetniük? Egy darab papír műanyagban miért tízezer?
Cigiző
