“Takarodj hátra, ne is lássalak!”

Kedves BKV-figyeló!

Három történetet osztanék meg a nagyérdeművel, és megjegyezném: ma taxival jöttem haza. Az oka? Mindig, hangsúlyozom mindig történik valami atrocitás velem a tömegközlekedésben:

Pár hete történt, hogy éppen a barátnőmhöz igyekeztem amikor a Kassai Téren vártam a trolit. Végre megérkezik, szállnék fel rá csakhogy előttem egy elég idős hölgy próbálkozott a felszállással és csak az első ajtó volt nyitva. Nagy nehezen felhúzta magát a 2. lépcsőfokra, nah mondom oké, felszállok! Hát persze, szép álmok.. A kedves sofőr rámcsukta a troli ajtaját.

Következő eset: szintén Kassai Tér. Megérkezik a troli, felakarok szállni az első ajtónál de nem nyitja ki a kedves sofőr úr. Gyorsan odafutok a 2. ajtóhoz ami nyitva volt, erre már csukja be. Úgy kellett megfognom, hogy ne zárja rám megint.

Most vasárnap pedig szálltam fel a 32-es buszra az 1. ajtónál és nem vettem észre, pontosabban nem volt meg az a telepatikus képességem, hogy tudjam: a vezető kifogja nyitni az ajtaját. Szóval felszálltam és persze a sofőr rámcsapja a fülkéje ajtaját. Idegbeteg fejjel rám néz és közli, hogy ott a 2. ajtó azon is fel lehet szállni! Hiába mondtam neki, hogy nem tudtam mire készűl, és lesz olyan kedves, hogy rámcsapja az ajtaját. Azt mondta, hogy: Takarodj hátra baszdmeg, ne is lássalak! Khm. mondanom sem kell nagyon jól esett! Már arra is gondoltam, hogy egy rejtett kamerával felszerelkezve indulok útnak, hogy rögzítsem a sok-sok kedvességet amit nem csak a sofőrök hanem a sok, bandába gyűlt tinédzser, csőves okoz a buszokon, buszmegállókban, villamosmegállókban