Rocko, igen, tény, hogy roppant fárasztó és unalmas mindig ugyanazon – már többször megcáfolt – érvek ellen küzdeni, amik állandóan felmerülnek a hasonló témájú topikokban, posztokban.
A tegnapi poszthoz kapcsolódó hozzászólások jól megmutatják a fejekben uralkodó sötétséget. Vitathatatlanná teszi, hogy frusztrált közlekedőkkel vannak teli az utak. Munkahelyükön és/vagy otthon elnyomott emberek, akik közlekedési eszközük típusától függetlenül az utakon vezetik le feszültségüket, s ott próbálják kiélni hatalmi ambícióikat. Ez azért aggasztó, mert ezek az emberek nap mint nap komolyan veszélyztetik az élet- és vagyonbiztonságot. Eközben természetesen meg vannak győződve arról, hogy ők szentek és sérthetetlenek, s hogy képességük abba az 5%-ba sorolja őket, akik valóban tudnak vezetni.
Rögtön leszögezném az arany igazságot, a végső következtetést, ami minden normális párbeszéd alatt elhangzik, s amivel általában mindenki egyetért: csak bunkó ember van, aki akkor is bunkó lesz, ha autóba, biciklire vagy akár kamionba ül, de akkor is, ha gyalogosan közlekedik.
Már egy másik írásomban is leírtam, hogy a kivilágítatlan, önmagára és másokra veszélyes bicikliseket mi, normálisan viselkedő, s a szabályok betartására törekvő kerékpárosok utáljuk a legjobban. Már régóta tervezem, hogy egy Rendőrséggel közös akcióban rápirítunk a “sötét” bringásokra. Ezúton kérem, hogy az autósok is szervezzék meg ugyanezt a “félszemű” autósok kiszűrésére, mert nem kevés van az utakon belőlük.
Szabályok – szabálysértések. Nos, igen, léteznek, s aki azt mondja, nem követ el szabálysértést, az hazudik. Persze itt is igazán toleránsak és mértéktartóak vagyunk: MINDIG a másik szabálysértése tűnik nagyobb jelentőségűnek, miközben a saját magunk által elkövetettet hajlamosak vagyunk lekicsinyíteni, még jobb esetben komplett ideológiát gyártani annak megmagyarázására.
Lássuk be, minden közlekedési csoportnak megvan a saját “keresztje”. Sajnos szó szerint is. Más típusú szabálysértéseket követ el a kerékpáros és másfélét az autós, s hogy illeszkedjünk a bloghoz, másfélét a buszos. Jogos a felháborodás a piros lámpán átsuhanó bringás látványakor, járjon is érte a büntetés. Nem menti fel a bringást az sem, hogy bármelyik jelzőlámpához állva, minden pirosra váltáskor legalább egy autós megy át azon. Tudom, erre megvan a magyarázat: “Nem mertem megállni, nehogy belémjöjjön a mögöttem lévő.” Aha. De akik ezzel nyugtatják magukat, azok vannak legjobban kiakadva, ha egy bringás teszi ezt. Szerintem meg fogja be mindkettő a száját, még akkor is, ha én is meg tudom magyarázni, s alá tudom támasztani szépen hangzó statisztikákkal, hogy az elindulás pillanata az egyik legveszélyesebb pont a kerékpáros útjának során, s mindenki jobban jár, ha inkább figyelmesen elindul egy kicsit hamarabb. Persze nem magyarázkodom, mert az csak porhintés lenne, s úgysem győznék meg senkit – nem is célom.
Irányjelzés? Szinte marslakónak érzem magam, mert lóbálom a karomat, míg a bringások többsége elhagyja ezt az igen hasznos mozdulatot. Ahogyan az autósok többsége sem indexel sávváltáskor vagy kanyarodáskor. Pontosabban egy kicsivel előtte, hiszen pont ez lenne az értelme, mert amikor már kanyarodik, akkor mindegy. Akkor most egy-egy az állás? Vagy kettő-egy? Kettő-kettő?
Ahogy az is tény, hogy a legtöbb súlyos kimenetelű kerékpáros baleset a kerékpárutakon, a kereszteződésekben történik, hiszen az autósok zöme még nincs felkészülve az oda, a gyalogosénál jóval nagyobb sebességgel érkező kerékpárosra. Ennek szomorú példája a Thököly és a Stefánia út találkozásánál történt halálos kimenetelű baleset.
Tagadhatatlan, s ezt igazából a város közlekedésének szakértői se nagyon vitatják, hogy Budapest kerékpárút-hálózata katasztrofális, tulajdonképpen egy-két szakaszt leszámítva használhatatlan, hiszen nem alkotnak összefüggő hálózatot. Persze hétvégén el lehet bohóckodni rajtuk, de kerékpáros KÖZLEKEDÉSRE alkalmatlanok, pedig ez lenne az egyik legjobb és legolcsóbb eszköz a város forgalomcsökkentéséhez.
Mindig ugyanaz a nóta: a kerékpáros nem fizet adót, nincs kerékpáros jogosítvány, s kötelező biztosítás, stb.
Lássuk sorban! Az első emlegetése óriási butaságról tesz tanúbizonyságot. Ahogy fizetek az újszülött osztály lélegeztetőgépeiért, ugyanúgy fizetek az utakért, hiszen én is egy vagyok a kétmillió tisztességes adófizető közül, aki eltartja az országot.
Nincs jogsi, mert elképesztő adminisztrációval járna, s a költségek nem is lennének arányban a haszonnal. A megoldás, ezt is írtam, írtuk már, az általános iskolai KRESZ-oktatás kötelezővé tételében keresendő, ezért kűzdünk évek óta. S persze az ász ellenérv: az autósoknak van jogsijuk, látjuk is az eredményét minden nap.
A harmadik nem hülyeség, bár mindenkinek saját érdeke egy – ma már megköthető – felelősségbiztosítás. Nekem, mint a Magyar Kerékpárosklub tagjának van. Akinek nincs, attól polgári peres eljárásban behajtható a kárösszeg. Természetesen ez elég nehéz, ha a károkozó gyáván elillan, de aki ekkora köcsög, az ugyanezt tenné a parkolóban, autót vezetve is, miután meghúzta a szomszéd kocsi ajtaját, pedig autóra kötelezően van.
S hogy a biciklisek akadályozzák a forgalmat? Ez már annyira nélkülöz minden alapot, hogy foglalkozni sem kellene vele. Tudjátok mit? Nem is teszem.
Írásom (majdnem) végén arra kérek mindenkit, szálljon egy kicsit magába, mielőtt elkezd anyázni, s ne felejtse el, abban az autóban, s azon a biciklin egy ember ül.
Nekem sokat segít, hogy autózom és kerékpározom is, így látom az összes közlekedő hülyeségét kívülről és belülről is, ezért – bár néha nagyot kell nyelnem – nagyobb a toleranciaküszöböm, ám pont emiatt a látványosan tahókkal, a szándékosan veszélyhelyzetet okozókkal egyáltalán nem vagyok tapintatos, főleg, ha ahelyett, hogy kinyögné, hogy “bocs, elnéztem”, inkább elkezd baromságokat beszélni, magyarázkodni, esetleg – nem ritkán – ordítozni.
A konkrét esethez hozzászólva: lehet, hogy szabályt sértett a kerékpáros, de ezt nem büntetheti önhatalmúlag senki. Nem húzhatja rá szándékosan a buszt a biciklisre „oktatás” céljából a sofőr. Vagy irány a vadnyugat? A Váci út mentén nap mint nap elsőbbséget meg nem adók után tekerve elégtételt vehetek miután megálltak? Eddig a párbeszédben hittem, válasszak új „megoldási” módot? Elindulhatunk (elindultunk?) ebbe az irányba, de a végén mindenki meg fogja szívni.
Üdv, Perillustris
