Bele sem merek gondolni, milyen lehet mozgássérültként a budapesti tömegközeledést igénybe venni. Bár az alacsonypadlós járművek száma egyre több, a megállók egy része annyira korszerűtlen, hogy kerekesszékkel lehetetlen közlekedni.
Vegyük példának a 23-as buszt, melyet mint már írtam, naponta többször használok. Az Etele térről indulva mehetek egyből 103-as busszal (alacsonpadlós Volvo), de a Lágymányosi hídnál nem tudok átszállni, mert minden irányból lépcső fogad.
Másik lehetőség a 47-49V (többségében alacsonypadlós Volvó). A felszállás még megoldható, ha a buszvezető nem 1 méterre áll meg a padkától (képünkön), mert oda még egy fiatal is nehezen pattan fel. Ezzel a busszal a Móriczig tudok menni, ahol a szintén alacsonypadlós Combino villamost venném igénybe.
A 23-as busz a Boráros térről indul, bár ott nem tudok átszállni, ugyanis ott is minden irányba lépcső található.
Hogy közlekedhet egy mozgássérült?
(u.i.: A fenti kép készítésénél egy rendkívül rendes buszvezetővel találkoztam. Valószínűleg tudta, hogy
szarulrosszul állt be a megállóba, mert amint elővettem a telefont, és fényképezni kezdtem, megszólalt az indulásjelző és abban a pillanatban zárni kezdte az ajtókat, majd indult:) Történt mind ez szombaton, 18:34 perckor.)
Bele sem merek gondolni, milyen lehet mozgássérültként a budapesti tömegközeledést igénybe venni. Bár az alacsonypadlós járművek száma egyre több, a megállók egy része annyira korszerűtlen, hogy kerekesszékkel lehetetlen közlekedni.
