“Azt hittem menni fog neki egyedül is”

Sziasztok!

Az alábbi botrányos eset pénteken, azaz február 8-án történt meg. 7-es busz, Szent Gellért tér, 9:42 perc. Egy kerekesszékes idősebb férfi le szeretne szállni a járműről. Buszvezető nem mozdul, hogy kinyissa neki a rámpát, így néhány másodperc tétova várakozás után szerencsétlen főhősünk megpróbál egyedül legurulni a buszról. Természetesen beakad a járdaszegélybe. Fél kocsi a buszon, fél kocsi a járdán. Egy előtte leszálló utas megpróbál neki segíteni, dehát neki sem megy, mire szépen lassan elkezd dőlni a kocsi. Lassított felvételben látom, ahogy szerencsétlen öregember kifordul a székből, és mint egy zsák, arccal leesik a járdára.

Körbenézek, a buszon SENKI sem mozdul, csak bámulják az incidenst. Én fiatal nő létemre felpattanok, megkérem a mellettem ülő középkorú hölgyet, hogy ugyan engedjen már ki, segíteni kell. Lassan megmozdul, kiszabadulok és rohanok segíteni. Ám ketten sem bírjuk szegényt megemelni annyira, hogy visszaültessük a székbe. Én alányúlok, a férfi húzza, közben kb 20 utas, köztük 15 ereje teljében lévő ember figyel minket bentről. :( Lassan előkerül a sofőr is, akinek segítségével hárman már sikerrel járunk. A reakciója: Semmi elnézést, semmi bocsánat a láthatóan megalázott mozgássérültnek, hanem a következő nevetséges mondat: “AZT HITTEM MENNI FOG NEKI EGYEDÜL IS, HISZ A BLAHÁN OLYAN ÜGYESEN SZÁLLT FEL!” (akár egy 5 évesnek) Az eszem megáll, köpni-nyelni nem tudok. (Más kérdés, hogy a hülye fejével nem érti a fel- és leszállásban rejlő dőlésszögi különbséget…) Én visszaszállok, sofőr visszaszáll, indít, szegény ember még próbálja magát összeszedni, majd lassan ő is elgurul. A buszon az emberek továbbra is faarccal bámulnak-mostmár rám. Úgy tűnik, csak én sírok belül….

Üdvözlettel: Zsófi

 

Adatok, hátha eljut a BKV-hoz:

2008.02.08 9:42
7-es busz, Szent Gellért tér megálló
A busz rendszáma: FKU – 944