Hello Figyelő – újra!
Nem gondoltam volna, hogy néhány napon belül újra jelentkezem nálatok, de kénytelen vagyok újfent megtenni, mivel kedvenc közlekedési böszmeségünk újabb zseniálisat húzott. Párbeszéd egy karszalagos és egy becsületesen utazni szándékozó utas között.
Ezúttal a Hősök teréről szerettem volna eljutni az Oktogonra, és mindezt a kisföldalatti segítségével gondoltam megvalósítani. Terveim között szerepelt, hogy ehhez vételezek egy darab menetjegyet a Hősök téri pénztárban – ami eddig folyton nyitva volt. Egy darab ötszáz forintos papírpénzt kerítettem a kezembe, ahogy beléptem az állomás területére, és mutattam az ott ácsingózó – gondolom átképzett – ellenőrnek,
monván, hogy én most jegyet vennék.
– Azt most csak a kollégánál, a pénztár zárva van – jön a válasz, én meg jól meglepődöm, hogy délután negyed hatkor miért is, de ez már nem derül ki. Fordulok a kollégához:
– Jó napot kívánok! Egy vonaljegyet szeretnék venni – nyújtom a pénzt.
– Csak szakaszjegyet tudok adni – és már venné is ki a kezemből az 500 magyar forintot.
– De én az Oktogonig akarok közlekedni, odáig meg nem jó a szakaszjegy, ha jól gondolom, hiszen az a negyedik megálló.
– Hát, ha bevállalod azt az egy megállót, akkor jó – mondja széles mosollyal az arcán.
– Ühümm… Akkor adjon már egy papírt arról, hogy az ön engedélyével utazom eggyel tovább ilyen jeggyel, mint ahogy lehetne, mert nehogy már fizessek, és még meg is büntessenek.
– Hát olyanom nincs.
Na köszi… Egy pillanatig gondoltam rá, hogy teszek a fejére, simán elsétálok mellette, és felszállok a következő földalattira, de eddigre már úgy voltam vele, hogy valamilyen módon akkor is szerzek egy érvényes menetjegyet, és itt néztem rá a jegykiadóautomatára.
– Váltsa fel legyen szíves az ötszázasomat, hogy tudjak jegyet venni.
– Felváltom, de nálam csak szakaszjegy van – közli Karszalag, amin azért meglepődtem
– Az automatában is?.
– Jaaa… – majd miután az öt százast a kezembe adta, csak úgy foghegyről odaveti: – Az előbb elnyelte egy turista pénzét. Na, hát ahogy az kivolt, mondott mindent és egy szót sem értettem – és jót nevetett a kollégával.Beszélgetésünk végig barátságos hangnemben zajlott – leszámítva, hogy ő letegezett -, látszott rajta, hogy nem kiszúrásból csinálja, amit csinál, egyszerűen őt vonaljegy nélkül állították oda, az automata meg szar, ahogy van. Nekem mázlim volt, így érvényes jeggyel, becsületesen elutaztam az Oktogonig. Bár, most már úgy sejtem hibáztam, és ott kellett volna hagynom a francba a srácot. A célállomásomnál kirendelt három karszalagos a jegykezelőkészülékre támaszkodva trécselt, és jókat kacagott a bérletpénztárnál várakozó 23 méternyi soron. Ellenőrizni? Azt senkit…
greffi
