Tisztelt BKV ügyfélszolgálat!
Panaszt szeretnék tenni az egyik alkalmazottuk ellen, aki 2007. december 8.-án szombaton a csepeli Szent Imre térről menetrend szerint 17:10 perckor induló 138-as járatot vezette. A buszra a szigetszentmiklósi Auchan áruház megállójában szálltunk fel a barátnőmmel, hogy egy megállóval később átszállhassunk a Volánbusz halásztelki járatára.
Az események a következőképpen zajlottak:
Az áruházi bekötőútról kihajtva a sofőr behajtott a körforgaloma amikor észrevettük, hogy – velünk szinte egyidőben – az a halásztelki járat is a körforgalomhoz ért amelyikre át akartunk szállni. A 138-as busz sofőrje – annak ellenére, hogy a körforgalomban neki van elsőbbsége – maga elé engedte a volánbuszt. Így aztán a két jármű egyszerre ért az áruházi bekötőút megállójába: előttünk a volánbusz, mögötte pedig mi a 138-ason. A söfőr melleti ajtón szerettünk volna leszállni – idejében jeleztünk de az ajtó csak nem akart nyílni. A sofőr felé fordulva szóltam neki, hogy legyen szives nyissa ki mert “át szeretnénk ugrani” az előttünk álló volánbuszra. Ő erre közölte, hogy “dehogy nyitja, nem ugrálunk sehova”.
Barátnőmmel – és még vagy 7-8 utassal akik szintén át szerettek volna szállni – értetlenül néztünk néhány másodpercig, majd a sofőr közölte: “majd ha dupla megállót építenek ide akkor kinyitom”. Döbbenten pillantottunk egymásra, nézegettük a megálló aszfaltját az ajtón keresztül. Közben az előttünk álló volánbuszra szép lassan szálltak felfelé az utasok. Körülbelül 10-en és mivel többségüknek jegyet kellett váltani, legalább 5 percen keresztül néztük őket vágyakozva. Közben az egyik hölgy felháborodottan közölte a sofőrrel, hogy “Ő ilyet még életében nem hallott, ha most nem nyitja ki az ajtót, akkor egy órát kell várnunk a következő járatra” – a valóságnak megfelelően. Nos ezt nem kellett volna mondani. A sofőrnek kifejezetten tetszett a dolog. Rezzenéstelen arccal kijelentette, hogy “akkor 1 órát fognak várni”. Bennem közben kissé felment a pumpa, hogy nem enged minket leszállni annak ellenére hogy már percek óra állunk a megállóban és valami olyatmit mondtam neki, hogy “látom nagyon élvezed, hogy a buszon te vagy a király.” Erre indulattól vörös arccal beleüvöltötte a képünkbe, hogy “igen, én vagyok a király”. Utastársainkkal együtt morogtunk, zúgolódtunk, teltek a percek de az ajtó csak nem akart nyílni. A sofőr úgy érezhette, hogy azért megiscsak tartozik némi magyarázattal mert időközben még a következőket mondta – pontosabban üvöltötte:
“Ha a buszotok nem vágott volna be elém akkor most felszálhattatok volna”. Teljes döbbenettel néztük aztán szép lassan leesett, hogy minden bizonnyal arra a jelenetre gondol amikor minden kétséget kizáróan ő maga engedte be a buszt a körforgalomban. Ebben az utasok között teljes volt az egyetértés. De ő csak folytatta. Szinte magán kivül üvöltötte, hogy “ezek a volánbuszosok szarrá keresik magukat”. Legalább megtudtuk, hogy valójában mi a baja szerencsétlennek, csak azt nem értettük hogy miért rajtunk vezeti le a feszültséget. Mondtam is neki, hogy “biztos szar lehet szombaton dolgozni, de mi csak le szeretnénk szállni”. Amikor a volánbusz elindult előttünk (még várt is egy kicsit hátha valaki át akar szállni) a sofőr láthatóan rettentő elégedett volt magával. Ekkor már jó néhány utasnál elszakadt a cérna és volt 1-2 beszólás is. Én pl. bunkónak és a földművesnek (illetve egy szinonímájának) neveztem akiktől ezúton is elnézést kérek. Végül sikerült leszállnunk a 138-as buszról és mivel a mi váratunk elment inkább hazagyalogoltunk.Ezek után a következő kérdésekkel szeretnék önökhöz fordulni:
-Milyen pszichológiai követelményeknek kellett megfelelnie ennek a bizonyos sofőrnek, mielőtt betölthette a tisztségét?
-Érdekében áll-e önöknek, hogy utasgyűlölő pszichopatákat alkalmazzanak járataikon?
-Mit tesznek önök azért, hogy a jövőben ezzel a sofőrrel ne találkozzak a 138-as járaton?Várom a válaszukat.
Üdvözlettel:
Szalai Róbert
