Szia Figyelő!
Legyen valami pozitív is… A 2-es villamos remekül ketté lett szakítva, van kéziváltós, béna sofőrös pótló busz, átszállás, türelmes Jómagyar meg a napi gondok. Például, hogy másnap lejár a bérletem, ugye.
A 2-es villamoson azonban teljesen újfajta utazási élményt szolgáltat a BKV: egy szellemes, fiatalos, bevállalós villamosvezetőt. Olyat, aki köszön utazás előtt, majd elnézést kér, hogy megköszörülte a torkát, s így folytatja:
“Legelőször a március 15. térre érkezünk… a többi megállót meg majd később elmesélem!” És így tett. A Vigadó térre pl. “mint a friss Dunai szellő”, úgy “suhantunk”, a Roosevelt térre “tovább libbentünk a romantikus Duna korzón”, a kettes metróra pedig “annál a megállónál lehet átszállni, amelyet Kossuth Lajosról neveztek el”.
Az egészben az volt a legszebb, hogy nem érezte kínosnak, hogy hülyéskedik, hanem teljesen jópofán az egész út során előadta magát… és bizony, bármennyire is tilos Budapesten tömegközlekedési járaton elmosolyodni (mindenki olyan kemény, mint a kő), néhányan azért megtették, megtettük. Csak úgy, a szemünk alatt, talán a másikon is… Szerinted is? LOL!
(járatszám: 1367, indulás: 13:40, Fővám tértől, Kossuth tér felé – csak ha a BKV is olvasná)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
